Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után (Tények és adatok a megtorlásról) • 191

az új pártról, amelyet Kádár János meghirdetett. Csak később alakult meg az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, amelynek élére Papp Károly került. Papp Károly korábban az MDP Tamási Járási Bizottságának titkáraként ellenzékiségéről volt ismeretes. 1956 nyarától kapcsolatot tartott az ellenzéki körökkel, pl. maga is meglátogatta a Petőfi Kör rendezvényeit. Az Intéző Bizottság arra törekedett, hogy a Rákosi-éra alatt kompromittált vezetőket leváltsák. A jelentős személycseréket követően alaposan lecsökkentették a párt- és a tanácsi alkalmazottak létszámát. Általános gyakorlatnak számított, hogy a nem megyei, tehát „idevezényelt"káderQk többségétől megszabadultak. Megkezdődött a forradalom napjaiban szétesett rendőrség újjászervezése, ugyanakkor elhatározták az ÁVH-sok leszerelését.

12 November 4-ét követően általános jelenség volt az, hogy a forradalom idején félreállított, vagy rémülten önként félreálló káderek ismét visszakerültek korábbi pozíciójukba. A rákosista és reformer szemléletűek közötti ellentét nem válhatott igazi pozícióharccá, mert a párt országos vezetésétől érkezett instrukciók szerint (Apró Antal 1956. november 18-i levele) a megyében semmiféle tisztogatás, leváltás nem lehet időszerű.

13 A forradalom kitörése után egy hónappal olyan cikkek olvashatók az országos és a helyi lapban, amelyek szerint október 23-a szereplői hősök voltak, akik „egy hónapja minden becsületes magyar akaratát együvé fogva életüket tették rá, hogy meghallja végre a világ: a magyar népnek elege volt a Rákosi-Gerő-féle uralomból. Nagy árvolt értefiatal életük, de hősi haláluk egy egész nemzet szabadságának záloga lett.

u Ugyanezen gondolatok nyertek megfogalmazást a Tolna Megyei Népújság Merre menjünk?'című vezércikkében Boda Ferenc tollából. Míg korábban Rákosiék tetteiknél hazugul az egységes magyar népre hivatkoztak, október 23-án valóban igaz lett „népünk sohasem volt olyan egységes, mint a sztálinizmus és a legjobb magyar tanítványa, Rákosi elleni harcban ". A cikkíró számos jelét látja mindennapjainkban a változásnak. így megyei és járási párttitkárok tűntek el a politikai élet színpadáról. Vélve, ha csökkentik a pártapparátus tagjait, főleg azok hullanak ki a „pártapparátusból, akik nem élvezték a nép bizalmát sztálinista elvakultságuk miatt. "

15 Nem késett a megyei válasz. A lap következő számában Papp Károly az MSZMP Ideiglenes Megyei Vezetősége nevében azt fogalmazta meg, hogy a cikkírónak számos kérdésben igaza van, ám abban nincs, hogy a létszámcsökkentések során azok kerülnek ki elsősorban, akik sztálinista elvakultságuk miatt elveszítették a nép bizalmát... „Ezeknek az elvtársaknak a zöme, eddig is becsületesen dolgozott, képviselte a nép helyes követeléseit és helyük van továbbra is a gazdasági élet minden területén. "

16 12 TMÖL XXXIII/201. PA. Ideiglenes IB. iratai, titkári iratok. 13 Uo. Titkári iratok. 14 Népszabadság 1956. november 23. 15 TMN 1956. nov. 23.1. p. 16 TMN 1956. november 25.1. p. Válasz a Merre menjünk? c. cikkre. 195