Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után (Tények és adatok a megtorlásról) • 191

Ez az alapállás szinkronban volt az Apró Antal-féle levéllel. Nincs tehát már szó a rákosista hibákat elkövetők félreállításáról, ezekre a „kipróbált, hűséges elvtársakra" az új pártnak, az MSZMP-nek szüksége van. Ez a megnyugtatás egyúttal a reformereknek is jelzés volt, számíthattak félresöprésükre. Erre azonban az újból szerveződő hatalom még nem volt elég erős. Nem tagadhatta meg egyik pillanatról a másikra az általa is elismert forradalmat. Ahhoz, hogy októberből, a magyar függetlenségi szabadságharcból „ellenforradalom " legyen még többlépcsős manőversorozat kellett. Egy lépést jelentett az MSZMP országos aktívaülése, ahol meghatározták október 23-a négy alapvető okát és ez alapján levonták a végkövetkeztetést: „Magyarországon... ellenforradalom zajlott". Tolna megyében a többi megyéhez hasonlóan aktívaülések zajlottak azzal a céllal, hogy itt is bebizonyítsák a felkelés ellenforradalmi jellegét. Ez a rendezvény azonban csak részben hozta a kívánt eredményt. A hozzászólók hosszan sorolták a példákat a törvényességet megsértő, az emberi önérzetet sárbatipró hatalmi gyakorlatról, elítélték az embertelen parasztpolitikát, számos példát említettek a régi és elvhű párttagok ellen indított hajszáról, a tanácsi és a pártapparátus antidemokratikus, bürokratikus és gyakran embertelen módszereiről. Szerepelt a nemzeti önérzet megcsúfolása, a magyar hagyományok elfelejtése, ugyanakkor a Szovjetuniónak a kultúra, tudomány, művészet és egyáltalán minden területen való elvtelen dicsőítése.

17 A múlt hibáit ostorozó szónokok forradalomnak nevezték a lezajlott eseményeket. A felszólaló országos küldött sem merte kétségbe vonni a harc jogosságát: „Helytelen volna tehát, ha azt mondanánk ellenforradalom robbant ki. Az önkényuralmi rendszer ellen felvonuló tízezrek túlnyomó többsége a szocializmus híve.

m A központi törekvéseknek megfelelően Tolna megyében ismét munkába álltak decemberben azok a káderek, akiket a forradalom időszakában a nemzeti bizottságok, munkástanácsok eltávolítottak a vezetésből, azaz „szabadságoltak". A hatalom megerősödésével párhuzamosan a megyében a párton belül megindult egy tisztogatási hullám. Ez a forradalom időszakában megbízást vállaló vezetők tevékenységének felülvizsgálatával kezdődött. Tolna megyében e 4 fős bizottság emberek tucatjait hallgatta ki, és aki ellen bármi terhelőt találtak, elbocsájtották vagy alacsonyabb beosztásba helyezték. A megvizsgált 68 volt tanácsi vezető, párttitkár közül 37-et elbocsátottak, 31-et pedig alacsonyabb beosztásba helyeztek.

19 Közben a megyében a helyzet kaotikus állapotokra utalt. A rendőrség állományát, amely „megbízhatatlannak"minősült, leszerelték, az újjászervezés viszont rendkívül lassan haladt. Hasonló helyzetet mutatott a hadsereg állománya is. Mivel a pártmunkások nem érezték magukat biztonságban, 17 TMN XXXm/201. PA 1/X./5/1956. 18 Uo. Sokat mond egy-két idézet a hozzászólásokból: „Szekszárd város területén 1400párttag közül talán harmincan fogtak fegyvert, a többi elmenekült, "mondta az egyik küldött. „Parasztság a feudalizmus maradványa, idegen test... a munkások részére osztály idegen". 19 Uo. L/7/1957. 196