Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

rajzolhassunk e német etnikumú lutheránus község küzdelméről, törekvéséről a vallási függetlenségének megőrzéséért a püspöki hatalommal szemben; küzdelme összeforrasztotta a különböző német tájakról összeverődött, sokszor más tájnyelvet beszélő és szokásokat őrző etnikai csoportokat. E közösségek kialakulásában az új hazában figyelemre méltó szerepet kapott a falusi elitet jelentő egyházi értelmiség. Mint általában a tolnai településeken mindenütt, így Kismányokon is kiemelkedően képzett protestáns lelkészek és tanítók működtek, akik többsége nyugati híres egyetemeken tanult, s más hazai vagy külföldi településeken már dolgozott lelkészként. Nem egy akadt, aki két, sőt három egyetemen hallgatta végig a teológiát, öt-tíz esztendőt szánva Tübingenben, Halléban, Wittenbergben hivatása magasszintű tanulmányaira. Miután 1722-ben Mercy engedélyt adott Kismányokon a protestáns lelkész megválasztására, meghívták Németországból a Waltér (Walther) néven ismert lelkészt.

17 Megjegyezzük, hogy valóban nagy jelentősége volt a Mercy-féle falutelepítés filozófiájának, amely szerint lehetőleg egy vallású, s ha volt rá mód, homogén etnikai csoportokat telepített egy-egy faluba. Számára nem volt jelentősége annak, hogy az katolikus vagy valamilyen protestáns csoport. Továbbá Mercy igyekezett a „szellemi békesség "minden áron való fenntartására. Meggyőződése volt, hogy a falusi közösségek együttélése adja az alapját a magasabb termelési kedvnek és eredménynek is. A közösségek kialakulásától természetesen nem volt ilyen pozitív kép mindenütt. S nem csak a protestáns falvakra jellemző, hanem a homogenitást felmutató katolikus német telepes községekre is tipikus a faluközösségek kialakulása és jó együttműködése. Ugyanakkor a falusi közösség kialakulásának nehézségeire, az együttműködés évtizedes kialakulatlanságára is döbbenetes példákat találunk. A Tolna megye közelségében fekvő baranyai falu, Gödre ugyancsak német etnikuma Hesszen, Elzász, Lotharingia, Württemberg tartományokból származó katolikus lakossága évtizedekig állt konfliktusban egymással saját egyházi vezetésével, s gyakran véres összecsapások árán vált közösséggé.

18 A település első ismertebb lelkésze a Kistormásról Kismányokra helyezett Marsilius Johann Nikolaus Tonsor wolt. 1724. május 9-én Kistormásra 17 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. I/II. köt. 113-114. p. 122., 126. p. Payr: 355. p. Szenicei Bárány György esperes egy lelkészi névjegyzékben említi meg Walthert mint kismányoki lelkészt. A győri esperesség gyülekezeti névjegyzékében is találunk 1725-ben egy lelkészt „... Walther Siniensis(?) ex Darmstadt"megjelöléssel. A lista készítője azért tehetett kérdőjelet, mert tudhatta, hogy Sin (Obersin, Untersin, Mittelsin települések) nem Darmstadtban, hanem Württembergben feküdtek. Ez a Walther 1725-ben izményi prédikátor. Valamelyik Sin-ből érkezhetett és került Izménybe, majd a Württembergből telepedők révén Kismányokra. Payr S.: i. m. 374. p. 18 Erre vonatkozóan lásd Galambos Ferenc: Glaube und Kirche in der Schwábischen Türkéi des 18. Jahrhunderts. Aufzeichnungen von Michael Winkler in den Pfarrchroniken von Szakadat, Bonyhád und Gödre. München 1987. (Studia Hungarica. 34.) c. művét. 91