Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Tolna m. déli részében van. Nyelve német. Keletkezett 1720-ban, anyává lett 1783-ban..."

1 A település Zinzendorf birtoka volt, mielőtt a Mercy família megvette.

8 Schmidt feltételezte, hogy a Zinzerdorf birtokhoz tartozó Apátiban 1720ban a gróf kezdte meg a németek telepítését és Mercy fejezte be.

9 Ma már publikált az 1722. június 30-án kelt szerződés, amely alapján tudjuk, hogy Zinzendorf família ekkor adta elApathi

10 települést a Mercyeknek, a többi faluval együtt, amely hőgyészi, illetve apáti uradalomhoz tartozott. Ez a tulajdonváltás azonban nem jelenti, hogy azonnal telepítés is történt. Irma Steinsch eléggé alapos munkájában, amelyben a magánföldesúri telepítések történetét vizsgálta a Délkelet-Dunántúl megyéiben, Apátiban a németek betelepítését 1724-re datálta.

11 A szerzők egymásra hivatkoznak, azonban konkrét levéltári jelzetek egyetlen munkában sem szerepelnek. Többnyire következtetéseken és feltételezéseken alapulnak a betelepítést meghatározó időpontjaik. Dr. Kolta László történész legújabb művében

12 helyes dátumot állapított meg. Monográfiájában publikálva az u. „Hauptkontrakt" néven ismert szerződést, amelyet az apáti jobbágyokkal a Mercy-uradalom kötött 1736. október l-jén. Mivel hat év kedvezményt adtak az uradalomban minden telepes községnek, a bevándorlás ideje 1730/1731-es gazdasági évre tehető. Pontosítható a dátum, ha figyelembe vesszük a Tolna megyei 1730/31. évi adóösszeírást. Ebben ugyanis még nem írták össze Apátit, ami azt jelenti, hogy csak 1731 tavaszán érkezhettek.

13 Ezt támasztja alá a szerződés 1. pontja is.

14 A szerződés a következőket tartalmazza: „Hogyész Tolnában, 1736. október 1. Miután Apáti közösség arra határozta el magát, hogy jobb fejlődése érdekében a Nagyságos Urasággal fő-alapszerződés megkötését szándékozik legalázatosabban kérni, - így ez ma megtörtént és az a következőképpen köttetett meg velük: 7 A Dunántúli Ágost. Hitvall. Evang. Egyházkerület Névtára az 1853. esztendőre. Az egyházkerület megbízásából szerk. és kiadja Pálfy Józsefe, geresdi lelkész s egyházkerületi számvevő. Pápán a Reform. Főiskola Betűivel. 1853. 56. p. 8

Dr.BleyerJ.:im. 61. p. 9 Uo. 265. p. 10 Taffemer A.: im 176-178. p. 11 Irma Steinsch: Die Ansiedlung der privátén Grundherschaften der Schwábischen Türkéi in Ungarn im 18. Jahrhundert. A szerző által megállapított időpontokat a betelepítésre vonatkozóan közli: Donauschwábische Forschungsblátter. 1988. Márz. No. 47. 4-7. p. n Kolta... 14-17. p. 13 TMÖL. 292. Extractus Processus Völgysegiensis p. Anno et 31. 14 A szerződést először Neue Heimatblátter Bp. 1935/36.

1. évf. 327. p. közölték. A közlés jelzeteként Apponyi-Családi Levéltár Hőgyész van megjelölve. 1974-ben Anton Taffemer: Quellenbuch zur Donauschwábischen gesichte. München, 1974. Verlag Hans Meschhendörfer c. munkájában a folyóirat alapján ismét közölte (139-140. p.) „Erstens bezahlet gedachte gemaindt vor den schon im Besitz habenden Grundt, ganzjáhrigen Weinschank und Fleischbankjahrlich 150fi., id est einhundertfúnfzig Gulden an baarem Geldt, undzwarjedesmai die Hálfte davon, von halb zu halb Jahren, nemlich an Georgi 1737 das erstemahl mit fünfundsiebzig Gulden zu bezahlen." 42