Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

a lelkészek választása és meghívása körül, amely lehetőséget adott Pécs katolikus püspökének, aki Tolna vármegye örökös főispánja is volt, a lutheránus falvak életébe való beavatkozásra. A vármegye és gyakran a földesúr is mint „rendteremtő" léphetett fel. Ezekre az egyes német lutheránus települések részletesebb tárgyalásánál utalunk. Az alábbiakban összefoglaljuk e kérdés lényegét. A lelkészválasztás és a falu bírájának választása akkor is nagyjelentőségű aktus volt, ha a földesúri hatalom mindkettőnél erőteljesen érvényesült. A falusi mikroközösségek életében, működésében, sikereiben vagy konfliktusaiban mindig volt jelentésőge annak, hogy a választott vagy számukra kijelölt tisztségviselők, bírók, lelkészek, tanítók személyisége milyen volt. A különböző gazdasági, továbbá egyházi és kulturális, művelődési ügyekben milyen módon és milyen mértékben tudták képviselni a (faluközösség, az egyházközösség) a község érdekeit. A lelkészválasztás tekintetében a tolnai egyházmegye keletkezése idején uralkodó egyházjogi szervezetlenség folytán egységes szokás nem alakulhatott ki. A németországi és magyarországi bevándorlókból alakuló egyházközség több esetben magával hozta lelkészét is. így a Veszprém megyei betelepülőkből alakult gyönki magyar eklézsia Molnár András személyében hozott magával választott lelkészt. A kistormási németországi telepesek Marsilius Johan Nikolaus Tonsortmég németországi kiinduló pontjukon választották lelkészüknek és Friedrich Wolfot tanítójuknak, így vándoroltak és telepedtek le 1724-ben. Az izményiek is az óhazából hoztak magukkal lelkészt („Religionslehrer") aki valószínű az egyik Walther a sok közül, aki ilyen minőségben működött Tolnában. Több német falu a letelepedést követően - miközben még folyt a falu építése - már hívott lelkészt és tanítót, gyakran Németországból, óhazájukból. Úgy látszik, hogy a nagyon korai szakaszban autonóm módon alakult ez a jogszokás, s nem egyeztettek a földesúrral sem. A telepítési szerződések nyomán kialakuló falusi életben, amikor a földesúrral kötött kontraktus alapján alakult a gazdasági tevékenység, a falu felépítésének módja, a telkek kialakítása, a szolgáltatások mértékének és jellegének megfelelően az adózás, a falu jogainak gyakorlata, a költözés és a birtokok cseréje, eladása, öröklési ügye, szükség szerint tisztázódott a megalakuló egyházközségek (anyagyülekezet vagy filia) vezetőihez való viszony is. A lelkészválasztásra nézve egységes szokást nem láthatunk, mivel a bevándorlás idején a vallásszabadság kérdésében a lutheránus községek különböző helyzetbe kerültek. A telepítő földesurak toleranciájától, műveltségétől is nagyban függtek, „...a gyülekezetek nem egyformán örvendhettek a vallásszabadságnak... ". A kamarai birtokon letelepedett gyönki magyar lutheránusok 1718-ban egész szabadon hívhatták meg Szeniczei Bárány Györgyöt. Más birtokon „cuius regio, eius religio "elve alapján a földesúrtól függött a lelkészhívás joga. A nagyszokolyi telepeseknek Esterházy herceg átengedte a lelkészhívás jo37