Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

seken működtek német nyelvű eklézsiák német lelkészekkel: Kistormáson Johann Marsilius Tonsor, Varsádon AdamKolb, MajosonAndreas Widder, zombai filiában Franz Tonsor, Kismányokon WalterN?, Tótkeszin Johann Krman. Ők ott vannak a szentlőrinci gyűlésen is. Mellettük említést tesznek még természetesen a sárszentlőrinci Bárány Györgyről, a gyönki Dénes Istvánról, a tabi Velits Péterről, a lápafői és a vajtai Miszlai Andrásról, a györkönyi Tatay Istvánról. Az egyházmegye eléggé önállóan működhetett, illetve laza kapcsolat állhatott fenn a dunántúli egyházkerülettel. Erre enged következtetni az a tény, hogy Sipkovits Tóth János Bárány Györgyöt 1720-ban nevezi ki a megyei esperesnek, s a kerület csak 1742-ben erősítette meg e tisztességében. Szorosabb kapcsolatba akkor kerülnek a Dunántúli Egyházkerülettel, amikor 1756-ban Bárány György fia lesz a dunántúli kerületi evangélikus püspök. Öccse Bárány István a Varsádon lévő népes német gyülekezet lelkésze.

14 A tolnai egyházmegye és a dunántúli kerület között a viszony kiéleződött II. József idején. A Bárány Pál egyházmegyei jegyző által 1785. július 15én megfogalmazott felterjesztésből tudjuk, hogy külön püspökséggé kívántak alakulni. Kérték a kerületi felügyelőt, hogy a királynak írt felterjesztésüket támogassa. Erre a lépésre a beadvány szerint az indította a tolnai esperességet, hogy a megszaporodott német evangélikus etnikumú településeken lévő gyülekezetek kormányzása önálló intézményt tesz szükségessé. Továbbá anyagi meggondolások is sürgetik. A kerület oly távol van, hogy eseti hivatalos érintkezés 30-40 forintba kerül, míg a megyében működő püspök esetén ez 10-12 forintba kerülne. (Utazás, szállás, ellátmány stb.)

15 A kerület valószínű nem pártolta a megyei felterjesztést és ezért megmaradtak a kötelékében ahova 1735 óta tartoztak. A Tolna megyei nemzetiségi településeken élő lutheránus közösségek 1735 utáni működésére a demokratikus szellemű ténykedés jellemző. Az „Almafraternitas", azaz a tolnai esperesség valamennyi gyülekezet beleegyezését és írásos nyilatkozatát megnyerte a kormányzásukat érintő ügyekben. Az egyházügyi kormányzásra Szeniczei Bárány Györgyöt hatalmazták fel főesperesi rangban, Tatay Istvánt alesperesi tisztségben erősítették meg. A főleg Mercy uradalomban élő lutheránus német gyülekezetek kormányzására a varsádi lelkészt Michael Weiszt nevezték ki. Ezt a szervezetet Sipkovits Tóth János 1744. május l-jén tartott egyházlátogatáson jegyzőkönyvileg is megerősítette.

16 WeiB később főesperesként működött, s Bárányhoz hasonlóan sikeresen oldotta meg a lutheránus seniorátus feladatait.

17 Figyelemre méltó, hogy 1757 után a Tolnai Egyházmegye nem választott német felügyelőt, 14 GVKL Schmidt-Tomka hagyaték. Handschriften. V/10.705. p. „Schmidt, Johann: Auswanderung aus Hessen Nach Ungarn in der ersten Halfte des XVIII. Jahrshunderts. "84-87. p. (Német kiadásra tervezett kézirat.) 15 MEEL Archívum Generális Ecclesiae I/b. 15. 28. p. 16 MEEL Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. 465. p. 17 Michael WeiB Kismányokon lelkész 1732-1742, Varsádon 1742-1749, majd ismét Kismányokra hívták meg, s ott dolgozott 1749-1769 között. 35