Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Ordas Iván: Egy család asszimilációja • 249

Apai nagyanyám ágáról Weindlek, Fernbachok, Baumannok, Benzingerek, Braunok és egyetlen dalmát rész, a Radoysichok. Egytől egyig római katolikusok. Apámék nemzedékrendje a XVIII. sz. végéig, apai nagyanyáméké 1608-ig áll rendelkezésemre. Egy nemesi diploma, iratok, sok fotó a saját tulajdonomban, illetve a családoméban van. Az Országos Levéltárban deponáltak, több folyóméter, talán túlélték 1945 és 1956 sérüléseit. Édesanyám, a valamikor nagyon fontos nemesi előnévvel, felsőgéczi és garamszeghi Géczy. Ő az anyja révén evangélikus, a további ismert 22 felmenő egy szálig római katolikus. A XIII. sz. végén nemességet kapott Radun comes (élt 1218-1250) a mi famíliánk bármelyik tagjánál többet felmutató sztregovai Madáchokkal közös ősünk. Az ő oldaláról még a következő családnevek fordulnak elő: koltai Vidos (nemesség 1272. febr. 16.), Scultéty, Dzsida, Kovács, Zsembery, Paczolay, nádasdi Baán, poltári Soós és egyetlen szláv név: Herovics. Ugyanitt érintőleg még: Berzsenyi (a költő oldalági ivadékai), Tasnády-Szűts, Lukachich, pongyeloki Roth - később Rőczey -, Deschán, Szuhay (eredetileg Szluha), Horváth, alsószopori Nagy, Márton, kisszeniczey Szeniczey, nagyalásonyi Barcza, Körmendy, Vitnyédy, Kondorossy, Csempész. A kép változatosabb, hitbéli vonalon a reformáció óta az evangélikusság uralkodik. Az előbbiekből valószínűleg kiderülően ritka messzire visszavezethető családfa megléte részben a 82 évet élt apám sznobságának, részben 76 évesen meghalt anyai nagyapám családtörténeti érdeklődésének köszönhető. Utóbbi érdeklődését tudtommal táplálta a Lőcsei Fehérasszony furcsa élete is, aki az egyik szépapám ükapjának lánya volt. Egy régi festményről készült fényképe a birtokomban van. Mindebben természetesen semmi, újabban ugyan ismét szokásos, de teljesen anakronisztikus hivalkodás sincs. Nyers tényeket rögzítek. Nincs ember, akinek ne lenne családfája. Velünk csak annyi a különbség, hogy időnk és módunk is volt a feljegyzésére. Ebben a feljegyzésben már az én életemben kényszerű szerepet játszott a napi politika is. A zsidótörvények rendelkezései, melyek hatása alól mentesek maradtunk. Pontosan megjelölhető forrásmunkákra alig hivatkozhatok, hiszen a messzire nyúló múltú család, történészek számára feljegyzésre érdemes tettekkel, szereplőkkel alig-alig büszkélkedhetett. Az ilyen családoknál mégis nagyon fontosnak tekinthető a szájhagyomány és a saját céljaikra írt - sokszor tekintélyes kutatásokon alapuló - családtörténet. Géczy nagyapám mindhárom fiának készített ilyet, ebből egy megmaradt. Az eleven szájhagyomány a meglepően magas átlagos életkornak is köszönhető. Az ilyen szempontból dátumszerűen dokumentálható két tucat felmenőm közül egy 104 évet, egy 91 évet, tíz 80-nál több évet élt és az öt 62-76 éves - a korábbi életkori átlag szerint - se volt fiatalnak mondható. 91 éves néhai dédanyám eleven információkkal szolgált nekem az utolsó nemesi felkelés győri csatavesztéséről, melynek az ő apja még (beszámolni szívesen kész) résztvevője volt. 250