Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kovács Péter: Egyetem vagy birtok (Bécs-Krakkó-Itália) • 221

Mivel a család mindkét ágával és a vevőkkel szemben nem tudta saját érdekeit képviselni, hamarosan kompromisszumot kötött. Dárói Majos Miklós elsőnek Katalinnal egyezett meg, akinek átadta a Jutányban (egész) és Miklósiban (rész) levő birtokait. Mindezt Mihály nevében tette, de ennek ellenére az oklevél végén megemlítik: Miklós a bevallást köteles a szekszárdi konvent előtt Mihály által megerősíttetni.

60 Az egyezséggel mindenki jól járt. Dárói Majos Miklós csak két birtokrészt vesztett el a családi vagyonból, Katalin pedig valamit visszakapott apja birtokaiból. Kálmáncsehi Domonkos sem panaszkodhatott, hiszen annak ellenére, hogy ezer forint fejében végül is nem sikerült a birtokokat megszereznie, egy évvel később elmondhatta: az egykori Dárói-vagyon egy darabja az övé lett. 1497-ben ugyanis Katalin, akiről megemlítik, hogy az Olasziban lakó György, tehát egy mezővárosi polgár felesége, a két birtokot eladta Kálmáncsehi Domonkos váradi püspöknek 400 forintért. Ebből 200-at készpénzben kapott, a maradék összeg fejében a püspök Olaszi mezővárosban egy házat adott.

61 Nem tudjuk, hogy a két testvér között mikor rendeződtek a problémák. Véleményem szerint hamarosan megegyeztek. Erre utal egy 1501-ben kiállított irat. A szekszárdi konvent oklevele szerint, a néhai Dárói Majos Miklós özvegye, Katalin asszonynak, Mihály 200 forintot fizetett a nőági rész fejében.

62 Az egyezséget fogott bírák előtt kötötték meg, ami azt mutatja, hogy a család két ága között ekkorra ideiglenesen megszűnt az ellenségeskedés, s ennek nem a Miklós halálával kialakult új helyzet - Mihály lett a család feje - az oka, hanem az egyezség. Erre utal közvetve az is, hogy Bakócz Tamás birtokai között 1495 után nem találjuk meg a Dárói Majosok földjeit.

63 A Dárói Majos Mihály 1505-ben, Bakócz Tamás segítségével, megpróbálta családja vagyonát növelni. Erre egy 1458-ban kiállított oklevél adta meg a jogi alapot. Ekkor Somkereki Erdélyi István és Dárói Majos Mihály és Imre egymást minden birtokukban kölcsönösen osztozó testvéreknek vallották magukat.

64 Ebben az évben köthetett ugyanis házasságot az erdélyi nemes, a későbbi alvajda és görgényi várnagy, Mihály és Imre testvérével, Annával. Az érsek közbenjárására azért volt szükség, mert a dolgot bonyolította, hogy Somkereki Erdélyi Istvánt 1467-ben, az erdélyi felkelés leverése után, Mátyás fej- és jószágvesztésre ítélte javait Csupor Miklós vajda kapta. A vajdától ezek testvérére, Csupor Istvánra szálltak, kinek halála után Bakócz kapta meg a birtokokat. Az érsek Dárói Majos Mihályra való tekintettel Anna gyermekeinek visszaadta a javakat, akik viszont a néhai Dárói Majos Mihály javaiból illető részt örökbe vallották Dárói Majos Mihálynak.

65 60 DL 729271496. IX. 27. A váradi káptalan oklevele. A megerősítés megtörténhetett, mert egy évvel később, amikor a két birtokot továbbadták, a két fiú beleegyezésére hivatkoztak. 61 DL 72929 1497. XI. 26. A váradi káptalan oklevele. 62 DL 72936 1501. XI. 5. A szekszárdi konvent oklevele. 63 Végrendeletében sincs említve. Török János: Magyarország prímásai. Pest, 1859. XCVI. sz. 1517. V. 25. Buda. II. Lajos király oklevele. 64 Teleki II. k. L. sz. 1458. ffl. 1. Buda. A budai káptalan oklevele. 65 Erdély története. I. k. A kezdetektől 1606-ig. Szerkesztette: Makkai László és Mócsy András. Bp. 1986. 359. 229