Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után (Tények és adatok a megtorlásról) • 191

* * * Alapvető politikai hiba ebben a legfontosabb intézkedésben az volt, ahogy ez a fentiekben megmutatkozott - hogy a megyei, városi és járási pártbizottságok vezető munkatársai kivonták magukat a szervezőmunka alól, átengedve azt másodrangú, időnként ellenőrzés nélkül hagyott személyeknek. A Bonyhádi Cipőgyárban a pártszervezet megalakításának feladatával a volt párttitkárt bízták meg, amikor ő maga engedte az ingadozást és nem akart a párt soraiban maradni. Természetesen a dolog így hónapokig húzódott. Hasonló probléma jelentkezett a szekszárdi 25. Számú AKÖV-nél, ahol 600 ember dolgozik és a kollektíva reakciós elemekkel erősen fertőzött volt. Sok becsületes munkás és paraszt, korábban MDP-tag ódzkodott a pártba lépéstől. Kivárták a folyamatban lévő létszámcsökkentés befejezését, mert keserű tapasztalatokat szereztek november és december folyamán, amikor a kollektívákból kiűzték a kommunistákat. Szükség volt (tehát) erre a tisztító munkára. A megyei és járási pártszervezetek munkatársai, helyesen értelmezve az utasításokat és tanácsokat, gyorsan átalakultak és késedelem nélkül fokozták szervező tevékenységüket ezeken a helyeken. A pártszervezetek taglétszámában mutatkoztak meg az eredmények. Szakítottak a pártépítés számszerű egyoldalúságával. Pártszervezetek létesítésénél elsősorban a vállalatok, gépállomások, állami gazdaságok jöttek számításba. Azok a területek, ahol az anyagi javak termelődnek. 1957. május elsejére a megyében 250 pártszervezet alakult 3500 taggal. Minden vállalatnál, gépállomáson és állami gazdaságban van pártszervezet. Újra indult, még ha bátortalanul is a politikai és nevelőmunka a közösségekben, erősödtek a kapcsolatok a tömegekkel, pozitívvá vált, változott a lakosság hangulata a párt és a Kádár-kormány, a Vörös Hadsereg iránt. A megyei, a járási párt- és állami szervek tekintélye növekedett, erősödött a befolyása a gazdasági és politikai életre. A dolgozók visszaszerzik önbizalmukat, hitüket, a vállalatok kezdtek stabilabban működni. Ha a káderkérdés, a párt- és állami apparátus megerősítése, a pártszervezetek alakítása, az ipari üzemek és különböző szervezetek sokrétű és különféle tevékenységének normalizálása problémakörök megoldásánál tapasztalatra, teljes világosságra és pontos cselekvési tervre volt szükség, akkora mezőgazdasági problémák megoldásánál, ahol a fennálló helyzet még súlyosabb és bonyolultabb volt, fokozott figyelemre, óvatosságra, a konkrét körülmény és az ennek megfelelő módszer alkalmazására még inkább szükség volt. Külön meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdasági jellegű Tolna megye és parasztságának túlnyomó része, ha bizonyos távolságtartással is, de viszonylag nyugodtan szemlélte mindazokat az intézkedéseket, amelyek az ő érdekeit nem sértették. Ezért a földkérdés felvetése rögtön éles aktivitást váltott ki. A parasztok azon csoportjai, melyeket a reakciós elemek és a kulákság tüzelt fel „ősi földeket vissza a parasztoknak"jelszóval - ez végső soron nemcsak a termelőszövet215