Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kováts Jenő: Tolna (vár)megye állategészségügyi igazgatása és állat-járványvédelme 1780-1980 között • 165

Havas ténykedésével kapcsolatban meg kell emlékezni egy érdekes kísérletéről, mely értékes állat-egészségügyi emlékkel gazdagított bennünket. Az 1834-41 között dühöngő marhadögjárvány során látván, hogy a gyógyítási próbálkozások mit sem érnek, oltási kísérleteket végzett. Ennek kedvező eredményéről 1839. február 12-én kelt részletes jelentésében számolt be a megyének.

8 A közgyűlés a jelentést fíizetecske formájában kinyomtatta és megküldte valamennyi vármegyének és a Magyar Gazdasági Egyesületnek (2. sz. mell.). Havas 1842-ig maradt hivatalában, ekkor családi körülményeire való hivatkozással beosztásáról leköszönt. A közgyűlés megköszönte eddigi munkáját, tiszteletbeli főorvosi címet adományozott neki a megyében eltöltött 12 évi munkája figyelembevételével, „mellyel ditséretesen viselt hivatala által, leginkább pedig a szenvedő emberiség javára tett fáradhatatlan munkássága körül szerzett 's ezáltal a megyére is nem kevés diszt és fényt árasztott"? Havas utódjául a közgyűlés egyhangú szavazással Tormay (Krenmüller) Károlyt javasolta, akit a főispán ennek megfelelően ki is nevezett (3. sz. mell.). Tormay rendkívül felvilágosult, kitűnően képzett szakember volt. Elsőként ismerte fel az „önálló megyei baromorvos"alkalmazásának a szükségességét és 1843-ban, hivatkozva arra, hogy ez több vármegyében már megvan, kérte a vármegyét egy ilyen állás létesítésére. Kezdeményezése azonban eredménytelen maradt és hosszú évtizedeknek kellett még eltelnie, mire a gondolat Tolna vármegyében újra felvetődött, illetve megvalósult. Tormay intenzíven foglalkozott a veszettség elleni védekezéssel, a lépfenével, a szarvasmarha-állományokban nagy károkat okozó májmételykórral. Kikelt a kuruzslók káros tevékenysége ellen, rámutatott a mérges növények okozta veszélyekre, azok irtásának a szükségességére. Kérte, hogy a közgyűlés tiltsa meg a kenderáztatást a helységekhez közeli patakrészeken. Kiválóak és tanulságosak voltak időszaki jelentései.

10 Tormay Károly hivatalát 1848. májusáig töltötte be, amikor is egészségi tanácsnokká történt kinevezése Budapestre szólította. Az 1848. május 27-i közgyűlésen „hivataláról érzékeny és a megye iránti háláját kifejező szavakban lemond". A közgyűlés igen szépen méltatta Tormay érdemeit.

11 Meg kell még említeni, hogy pesti ténykedése idején, a szabadságharc után szükségessé vált járványvédelmi intézkedésekben, 1851-ben, mint „az állatgyógyászati rendőr-orvosi intézkedések felügy eletével miniszterileg megbízott Tormay Károly főorvos ur" rendelkezései alapján jelölték ki Magyarországon a marhahajtó utakat. Erről külön térképet is kiadtak. (4. sz. mell.) Tormay utódjául titkos szavazással dr. Traiber Józsefet választották 8 TMÖL Kjkv. 34/1839. 9 Kováts Jenő: Állat-egészségügyi emlékek Tolna megyében. 1654-1867. TMÖL 1987. 10 Kováts Jenő: Tudományos munka az állatorvosi gyakorlat keretei között. Kandidátusi értekezés 1990. 11 TMÖL TVM Kjkv. 1615/1848. 168