Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kováts Jenő: Tolna (vár)megye állategészségügyi igazgatása és állat-járványvédelme 1780-1980 között • 165

járási fő- és alszolgabírók, a községi nótárius és bíró, valamint az esküdtek végezték. A járványvédelmi központi utasításokat a vármegye a Királyi Helytartó Tanácstól kapta. A vármegye részben e központi leiratok alapján, nagyobb részben azonban az első számú megyei szakképviselő, a megyei főorvos véleményének figyelembevételével alakította ki állat-egészségügyi intézkedéseit. Segített ebben, különösen a 19. század elejétől, a szomszédos vármegyék között, elsősorban a járványvédelemben mindjobban kialakult szoros együttműködés is.

1 A

II. József uralkodása előtti időben az elég gyér állat-egészségügyi témájú levéltári anyag túlnyomórészt a keleti marhavész (marhadög) okozta veszteségekkel foglalkozott. A „kalapos király" trónra lépését követően a gyorsan felduzzadt hivatalos adminisztráció során megszaporodott az állategészségüggyel foglalkozó akták száma is, témája sokoldalúbb lett. Tartott ez a fellendülés még őutána is pár évig, később azonban visszaesés következett be. A századfordulót követő első 10 év ügyviteléből az állategészségügy majdnem teljesen hiányzik. 1810-től azonban már egyre szervezettebb lett a vármegyei ügyvitel, gazdagabb a levéltári anyag is. Az állategészségüggyel kapcsolatban az első, név szerint is említett személy a 3087/1786. számú közgyűlési jegyzőkönyvben szereplő Antonius Jünk, megyei seborvos, aki jelentette a vármegyének a „marhadög"-járvány helyzetét, az elhullott állatok számát és az alkalmazott gyógykezelést. Hasonlóan érdekes ebből az időből egy másik seborvos, Josephus Leibach jelentése, melyben azonban csak egy faluról, Mucsiról (Mutsing) emlékezett meg.

2 Tolna vármegye első, az állat-járványvédelemért is felelős megyei főorvosa, akiről a levéltári anyagban is említés történik, Jacobus Udalricus Keller volt. Nem tudjuk, mely időtől kezdve töltötte be ezt a tisztséget, ténykedéséről semmi nyom nem maradt fenn. 1803-ban bekövetkezett halála után a megyei főorvosi székben az addigi Physicus secundarius, MosetigAndrás (Andreas Mosetig) követte. Kinevezése körül elég nagy vihar kerekedett, mert a vármegye Babits Mihályt támogatta. A vitát végül is Bécs döntötte el Mosetig javára. 0 magyarul nem tudott, a fennmaradt iratok tanúsága szerint rabiátus, megbotránkoztatóan csúnya beszédű ember lehetett, akit 1803 és 1810 között ismételten feljelentettek a községek „motskolódó, otsmány beszédei", az ügyfelek pedig gorombaságai miatt. Szenvedélyes kijelentéseiben ismételten megsértette az uralkodóházat is. Mosetig osztrák származású volt, tanulmányait Bécsben végezte, itt szerzett Medicus chyrurgus et Obstetricus képesítést és itt sajátította el az „ars veterinariae" stúdiumot is.

3 Ő a vármegyének, a közgyűlésnek szóló jelentéseit kizárólag latinul írta. Intézkedései, valamint a jelentésekkel kapcsolatos közgyűlési határozatok alapján megszületett rendelkezései viszont már kevés kivétellel magyar 1

TMÖL Tolna vármegye Közgyűlésének jegyzőkönyvei (Továbbiakban: TVM Kjkv) 4.153/1829. 2 TMÖL TVM Kjkv. 310/1789. 3 Karasszon, D: A concise history of. Veterinary Medicine, Akadémia Kiadó. 1988. 166