Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

voltak gyülekezetekké való szervezkedésükben, tanítók, lelkészek szervezésében, egyházi épületeikfelépítésében. Ők lettek lutheránus alattvalóik védelmezői a katolikus vármegye és a klérus üldözésével szemben, ezért az őföldesuraságuk alatt - különösen az első években 1721-24 között - Hesszenből tömegesen bevándorló evangélikusok főként Tolnában az ő birtokaikon telepedtek le, s nem kerülnek a Bánátba ahova eredetileg szánva voltak... "

21 A kistormási evangélikus gyülekezeti levéltárban Schmidt még talált feljegyzéseket arról, hogy Mercy gro/hogyan irányította tolnai uradalmába a Bánátba szánt németországi telepeseket, ezeket az adatokat sikerült összehasonlítania a Hesszeni Állami Levéltárban mintegy hetven évvel ezelőtt végzett kutatási munkája során talált dokumentumokkal.

22 A német telepesek eredetileg tehát a bánáti térségbe szándékoztak vándorolni. Hesszenben az agitáció erre irányult. A települők szándékában akkor következett be nagy fordulat, amikor Bécsben több napot eltöltve, a Mercyek ágensei tájékoztatását hallgatták meg. Több tényező hangsúlyozása meggyőzte őket, hogy Tolna vármegyében a Mercyek birtokait válasszák. A telepítő ügynökök azzal érveltek, hogy a Bánát vizes, egészségtelen térség, szemben a kitűnő adottságú Tolna megye tájaival. „A protestáns telepeseknél döntő súllyal esett latba, hogy Mercy gróf megbízottjai teljes vallásszabadságot helyeztek nekik kilátásba. Otthon, különösen Hesszen ura Ernst Ludwig, azzal igyekezett alattvalóit visszatartani a kivándorlástól, hogy figyelmeztette őket arra a veszedelemre, amely a Bánátban a vallásszabadságukat fenyegeti. Különben is a török közel volt a Bánáthoz, míg Tolnában ez a veszély teljesen elmúlt már..."

23 A Bánátba indított telepeseket Mercy gróf Tolna kikötőjében szállíttatta le a hajókról. Itt készítették a mustrákat róluk és irányították a különböző falvaiba, illetve pusztákra.

24 Kétségkívül a pécsi püspökség, de a vármegye is ellenszenvvel tekintett erre a telepítési akcióra, tekintettel arra, hogy Mercy elsősorban a protestáns hesszenieket válogatta ki. A császárhoz panaszt küldtek. A pécsi egyházfő eredménytelenül lépett fel Mercy Claudius ellen, mert ugyan a császár audienciára kérte a grófot, de a jobbágyok vallási megkülönböztetése ügyében keletkezett nézeteltérések a nagy telepítési feladatok megoldásában nem bírtak olyan nagy súllyal, hogy a császár megkérdőjelezte volna nagy tekintélyű alattvalójának munkálkodását. Bár több adat biztosan utal arra, hogy nem örült az udvar a pécsi püspökség panaszának.

25 Mercy telepítési szerződései azonos szempontok alapján készültek, s 21 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kézirat. 1/1.69. p. (Hesszeni levéltári adatok a lutheránusok betelepítéséhez.) 22 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kéziratok. {„A Tolna-Baranya-Somogy ág. hit. ev. egyházmegye és gyülekezetek krónikája 1713-178l-ig. Gyűjtögette Schmidt János györkönyiev. lelkész.") 207-215. p. 23 Schmidt János idézi Sántha Károly: „A sárszentlőrinci evangélikus egyház története." 1924. c. kéziratot. Gerlingeni Városi Könyvtár és Levéltár. Schmidt-Tomka-hagyaték. 1/1. köt. 71. p. 24 Uo. 73-74. p. 25 Uo. 16