Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

a 18. század első felében bennük, amiről arra következtethetnénk, hogy a protestánsüldözésnek keményebb vonásai lettek volna a vegyes nemzetiségi összetételű Paks településen. Az egyházi források, a visitatiók elhallgatják a vallási türelmetlenséget. Mégis ráleltünk egy-két jelenségre, amely bizonyítja az ellenreformáció helyi működését. A paksi német és magyar evangélikusok is kísérletet tettek arra, hogy legalább tanítót tarthassanak, aki az ifjúságot neveli és tanítja és a híveknek tart egyszerű istentiszteletet és könyörgéseket. Erre következtethetünk abból, hogy 1727-ben Keszőhidegkút Paksról („Ex Paks') hívja meg Baumann Mihályt tanítónak, aki korábban Mucsfán is tanítóskodott az ottani evangélikus gyülekezetnél,

3 és licenciátusi rangot nyert. A türelmi rendeletig a paksi lutheránusság elnyomott állapotban volt. Az anyakönyvek minden bejegyzését elemezve és átgondolva látható, hogy a protestánsok minden egyházi funkció szempontjából a katolikus plébániának voltak alárendelve. Ha figyelünk pl. a református-evangélikus vegyes házasságok módjára jói láthatjuk ezt az alárendeltséget. Ugyanis ha a vegyes házasságokból született gyermek evangélikus volt, akkor a paksi római katolikus plébános keresztelte, vagy halál esetén temette. Csak ritkán fordult elő, hogy a házasságkötésnél vagy a temetésnél a plébános engedelmével („cum indultu plebani"...) az evangélikusok igénybe vehették a református lelkész szolgálatait. Elmondható tehát, hogy a türelmi rendelet végrehajtása milyen nehézségekbe ütközött. Meglepő, hogy az evangélikus hitre áttérő zsidót is a katolikus plébános keresztelte.

4 A magyar népesség részint kontinuus család volt Pakson. Más részük az északi megyékből telepedett le. Az anyakönyvek tanúsága szerint a református magyarság egy része, amely a török megszállás időszakát is átélte, jobbágysorban lévő nemesség volt. Pl. Csíkvári Szabó János, Nemes Döme (Dérnél) Ferenc. Több olyan család szerepel a református anyakönyvben, akik 1730-ig Györkönyben az evangélikus anyakönyvekben voltak feljegyezve. Pl. Német, Bognár, Katona, Ács, Szekeres, Molnár, Tolnai, Faragó, Banai, Józan, Vaszari, Takács, Nyírós, Váczy, Vörös, Berecz, Simon.

5 A migráció amint azt Somogy megyei vizsgálataink is mutatták - az újratelepülő tolnai községeknél is jellemző jelenség, függetlenül etnikai összetételükre. A belső vándorlást igen sok tényező erősítette. Elsősorban gazdasági előnyök vonzották a már letelepülőket a továbbvándorlásra.

6 A Duna kínálta lehetőségek között a halászat vonzereje figyelemre méltó számú halászt telepített le 1696-1710 között. Komáromi Halász Már3 Schmidt J.: „Az evangélikusok sorsa a türelmi rendelet megjelenéséig." (1781) Kézirat és cédulák GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. E jegyzeteket a paksi egyházközség levéltárában már nem láthattuk, talán elveszhettek és csak Schmidt hagyatéka őrizte meg a másolatokat. 4 Paks katolikus keresztelési anyakönyv. 1776. Marianna Gerl nevű zsidó nőt a katolikus plébános keresztelte evangélikus hitre Franciska nevet adva számára. MOL Mikrofilmtár. R. kat. egyh. ak. Paks. 1776-78. 5 Lásd Györköny házassági anyakönyveit. MOL Mikrofilmtár. Ág. hitv. ev. egyházközség ak. Györköny. Az eredeti: MEEL. Tolna-Baranyai Ev. Egyházmegye. 136. Györköny 1719. 6 Szita: A Somogy... 47-59. p. 155