Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

templomának építésében. Winkler a türelmi rendelet érvényességét megkérdőjelezve újabb kézifuvar és napszám végzésére kísérelte meg rákényszeríteni a lutheránusokat. A vármegye helyben hagyta Winkler Mihálytörekvéseit. Elutasította „...A felmentvényért könyörgő lutheránus küldöttséget...". Az ellenállás azonban olyan fokot ért el, hogy Perczel Ignác hozzájárult, hogy deputáció menjen Budára a helytartótanácshoz a felmentvény megszerzésének kieszközlése végett. Kristian Potzner és Johan Jaskel egyháztagok eredményesen jártak el, mert teljes felmentést kaptak a fizetségek, a kézi szolgáltatások alól. 1787-re felépítik a tanítói lakot és az iskolájukat is azon a helyen, melyen később másfél évszázadig állott, s 1795-ben a templom építését is megkezdték. Önálló egyházközséggé csak a következő században alakultak (1813). A vallási nézetkülönbségek és ellentétek mellett a bonyhádi német céhen belül is kipattant konfliktusról tudunk a század legvégén. Eszerint a „pápista "és az „akatolikus" céhmesterek a „céhnek a jövedelméből nem egyformán részesülnek". Az egyesült céh felszólítja őket, hogy ágenseik útján a vármegyéhez, ha az nem orvosolja panaszaikat, akkor a helytartótanácshoz forduljanak. Végül utalnunk kell a német lutheránus telepesközösség első tanítóira is, mivel sorsukról fellelt adalékok Bonyhád esetében is mutatják, milyen fokon kapcsolódtak egybe a falu és az értelmiségük és a betelepülés kérdései. PaulHermann 1787-ben került a településre és választották meg tanítónak, aki „Canditatus Theologiae''volt, azaz magasabb képesítésért teológiára járt. Nemesdömölkről a Tolna megyei erős lutheránus gyülekezethez Gyönkre vándorolt, onnan meghívták Bonyhádra. Mint számtalan Tolna megyei bevándorolt lutheránus tanító, ő is egyike azoknak, akik e térségben egy tanítódinasztiához tartoztak.

19 Jellemző utódjának sorsa. Dávid Klein Nassauból vándorolt be ahol már tanítóként működött. 1784-ben érkezett Hidegkútra, és onnan 1787-ben költözött Bonyhádra, majd innen 1793-ban a mucsfai német lutheránus telepesek közösségében vállalt tanítói állást. A német lutheránusság Bonyhádon a türelmi rendelet után több mint egy évtizeddel 1794. január 24-én nyert csak engedélyt templom építéséhez. 4100 forintért Philiph Schneider-Hahn építőmesterrel kötöttek szerződést. Az építőanyagot és a kézimunkát a lutheránus jobbágyok és zsellérek mint a „communitas Luth. Confessions" tagjai vállalják minden ellenszolgáltatás nélkül. Építés közben támadt szerencsétlenség folytán leégett a tanítói lak, az iskola, a körülötte fekvő lutheránus jobbágyok házai közül több, sőt az épülő templom állványzata is.

20 19 Testvére Felsőnánán tanított, apja Kölesden. Hidegkúton is találkozhatunk e névvel, tehát ott is egy rokon tanított. Gyönki anyakönyvekben más foglalkozást űző családtagok is gyakran szerepelnek. 0 A szerencsétlenség napját „Buss(Bufi)-tag "-ként (Keresztjárás) tartotta meg a gyülekezet. Valószínű Philip Heiling tanítónak azért kellett eltávoznia, mert a tűzesetet felesége gondatlansága okozta. GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Krónika. IV./c. 602. p. 144