Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

1784-ben a szomszédos Majos lutheránus falu a „deputationis investigatio "munkája nyomán a teljes vallásszabadság gyakorlásához juthatott. Megengedték ugyanekkor, hogy Bonyhádot mint filiát Majoshoz csatolják, de csak a katolikus bonyhádi plébánia stoláris jogainak a fenntartása mellett.

17 Ez a megoldás minden esetben anyagilag erősen megterhelte az evangélikus gyülekezethez tartozó jobbágyokat, mert a stoláris fizetségek mellett a lutheránus anyagyülekezethez is szükség szerint és esetenként fizetési kötelezettségek merültek fel. 1786-ban nyújt be a bonyhádi gyülekezet folyamodványt a vármegyéhez - hivatkozva a türelmi rendeletre -, hogy adjanak számukra engedélyt „iskolaház" építésére és lutheránus tanító alkalmazására. Ezen 1786. január 25-én kelt kérvényükből tudjuk meg, hogy Bonyhádon pontosan 106 német lutheránus család élt és valamennyien tulajdonnal rendelkeznek. Erkölcsi és művelődési érdekekre is hivatkoznak. A vármegye Perczel Ignác főbírót bízta meg az ügy kivizsgálásával, aki Bonyhád földesura is egyben. Elismerésre méltó tárgyilagossággal végezte a helyzetfelmérést - amely Bonyhád művelődési viszonyainak is reális elemzése - és megállapította, hogy a településen 173 katolikus és 127 evangélikus német gyermek iskoláskorú. A katolikus iskola méreteinél fogva arra sem alkalmas, hogy saját felekezeteinek gyermekeit tanítsa. Perczel Ignácz pártolólag terjesztette fel a lutheránusok kérelmét, s katolikus létére az azonos érdekeket és jogokat elismerve, mint földesúr is támogatta az iskolaépítést és az önálló tanító állítást. Mint érdekes fordulatot láthatjuk, hogy a reformátusok nem bíztak a vármegye pártatlanságában, és Visoly János tabi református földesúr pártfogását kérve és elnyerve, külön fordultak a helytartótanácshoz iskolaépítés és tanító állítás ügyében. Eredetileg közösen lutheránus „ testvéreikkel indultak a siker reményében"harcba, majd velük nem egyeztetve „hátuk megett sikeresen kérelmeztek... ". A bonyhádi lutheránusok eredeti kérelmét azután érvénytelenítették a vármegyénél és újra kellett „...instanciájukkal alázatosan a vármegyét megkeresni, amely nagy tisztességben járt el, mivelhogy is 127 evangélikus német tsalád azaz 628 lélek vagyon ekkor a helségben. Sehol semmiféle köztartozásuk nem lévén sőt 860 Ft készpénzük igen sok építőanyagok gyűltek össze, mivel hogy is nem csak oskolaház építésére, hanem végre imaház emelésére is plánumot adtak fel Ezen felépítendő imaházban a választandó tanító naponként tarthat könyörgéseket és előimádkozhat, de csak azzal a kikötéssel, hogy továbbra is csak Majos filiája maradnak és rendesen vizsgázott tanítót alkalmaznak... "

18 A lutheránus német telepesek 1781-ben Bonyhádon pusztító nagy tűzvészt követően Winkler Mihály plébános kemény fellépésére arra köteleztettek, hogy a leégett katolikus plébánia, továbbá az elpusztult házak újraépítésében vegyenek részt. Ugyanúgy mint 1770-1781 között a falu katolikus 17 Uo. 18 Uo. 143