Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

A településre a 18. század folyamán 1750-1795 között permanens bevándorlás folyt, évente hat-hét család érkezett Württembergből, Poroszországból, Ausztria különböző területeiről. Ezek döntő része iparos volt. Nincs okunk kizárni, hogy az Óhaza és az új település között ne lett volna kapcsolat, amelynek révén információt kaptak a bonyhádi viszonyokról. Valószínű ennek is köszönhető a folyamatos bevándorlás.

13 A század végén készült 1772. évi összeírás német lakosságú településnek írta, amely teljesen római katolikus

14 ami nyilvánvaló tévedés. A német lutheránusság a türelmi rendelet előtti időszakban 1741-1781 között állandó konfliktusban volt a vármegye és a püspökség megkülönböztető magatartása miatt. A helyi plébánosok - köztük a kiemelkedően művelt Winkler Mihály sem kivétel - a vallási türelmetlenséget illetően. Nem vette figyelembe a másutt már élvezett egyházi-vallási jogaikat. Mucsfán arra kényszerítette 1776-ban a vármegye a lutheránusokat, hogy az apari katolikus plébánia építkezésein vegyenek részt, sőt készpénzes építőanyag-szolgáltatást teljesítsenek. Bonyhádon is hasonlóképpen történt. 1771-1781 között felépülő katolikus templom munkálatainak végzésére kötelezték őket. 1776-1781 közötti építkezésekről pontos forrásokkal rendelkezünk. Eszerint: „öt év alatt 2366 nap kézi robot, 55547 homokfuvar, 1 órányi távolsgáról 108 kőfuvar, 200000 tégla helyszínre szállítása 1/4 távolságról, 25 fafuvar 1 óra távolságról, 313 mészfuvar, 3276 tolnai fuvar 6 órai távolságról, 203 vízfuvar egész napon át, 62 fuvar Gödrére 6 órányira", szállítottak bonyhádi lutheránus jobbágyok. Winkler Mihály feljegyezte, hogy „...sokkal lelkiismeretesebben teljesítették kötelességeiket, mint saját hívei... "P A feszültség a település német katolikus és a protestáns jobbágysága között azért volt szembetűnő, mert ugyanekkor megtagadta a megye az evangélikus és a református összefogással tervezett imaház, továbbá iskola építését, s nem engedélyezte „az egyszerű paraszttanító"alkalmazását sem.

16 Ha a német nemzetiségű lutheránus többségű vagy a német vegyes lutheránus-katolikus vallású falvakat vizsgáljuk abból a szempontból vajon a vallási viszonyok mennyire befolyásolták a települések életét, migrációját stb. akkor azt tapasztalhattuk, hogy eléggé erőteljesen hatottak a falvakban a vallási türelmetlenségből fakadó konfliktusok, a vármegye és a püspökség egyházi önkormányzatokat elnyomó intézkedései. 13 MEEL Bonyhád Evangélikus Gyülekezet ir. 129/d. (Gyülekezettörténeti ir.) 14 TMÖL Ö 472. Conscriptio Locorum Districtus Völgysegiensis. 15 A templom építésére részletesen lásd Franz Galambos: Glaube und Kirche in der Schwábischen Türkéi des 18. Jahrhunderts. (Aufzeichungen von Michael Winkler in den Pfarrchroniken von Szakadat, Bonyhád und Gödre.) München, 1987. Studia Hungarica 34. 93-101. p. Protestáns szemmel Schmidt János: „A bonyhádi evangélikus egyházközség a türelmi rendelettől 1848-ig" 867-870 p. GVKL Handschriften. II-10/c. Továbbá: GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kéziratok. VI/11. 347-45. p. 16 MEEL Bonyhád, Evangélikus Gyülekezet ir. 129/d. (Gyülekezettörténeti ir.) 1768-1788. 142