Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Schmidt kutatási beszámolójában írt arról, hogy megkísérelte a Szakadat, Kéty stb. anyakönyvek tanulmányozása alapján megállapítani a Murgára költözött németség származási helyét. Ezt követően utalt az 1745-1760 közötti folyamatos bevándorlásra. Pontos helymegjelölést egykorú anyakönyvi adatok kontrollja nélkül ő sem tett. Az 1732-ben benépesített Kétyről biztosan több család érkezett 1745-1752 között. 1767 előtt már 87 családra nőtt az 1745-ben 30 családot számláló falu népessége.

11 Az első német telepesek Württemberg és Hesszen településeiről érkezett lutheránusok voltak, majd jelentékeny katolikus csoportok kerültek a faluba, akikről tudjuk, hogy íuldai helységekből érkeztek. Az 1745. április 14-i telepítési szerződés világosan utalt arra, hogy Jeszenszky Miklós és István által biztosított 30 telekre „...néhány külföldinek..." is ajánlottak lehetőséget a letelepedésre. A szakirodalomban ha Murga felbukkant, eléggé kritikusan jellemezték a Jeszenszky birtokosokat, jobbágynyúzónak mutatták be őket. Valójában helyzetük a többi lutheránus Tolna megyei településen élőkéhez volt hasonló. Azt azonban el kell ismerni, hogy a hosszúfuvarként többször végzett szolgáltatás nagy terhet jelentett, hiszen rendszerint Jeszenszky uraság Nyitra megyei birtokaira kellett teljesíteni. Az 1745-ben Murgára érkezett telepesek „Murgapusztán"is kaptak kilenc telket. Szántóföld és megfelelő nagyságú rét is került birtokukba. Először 1745-ben kezdtek adózni. Ebből következtetni lehet, hogy a telepesek már korábban is a Jeszenszkyek Tolna megyei birtokán voltak. Működő gazdaságokat vettek át, amelyek korábban szerbek, szlovákok, magyarok birtokában voltak. Ugyanis az évi 2 forintnyi adón kívül nem tartoztak pénzt fizetni semmilyen szolgáltatás címén, de „a kilencedeket a kész gabona vermekbe, gyümülcstáro lókba, a borkilencedet először pincékbe, majd az uradalomnak a pincéjébe és raktárába kellett behordani". A házhelyekért is fizetni kellett. Egész telek után 7 Ft-ot, fél telek után 3 Ft-ot. „...egy kis házacskáért pedig 3 Ft-ot"'követeltek Jeszenszkyek, amelyet év végéig kellett kiegyenlíteni. A vadászatot a többi községtől eltérően, a faluközösségnek kellett rendezni, s az elejtett kisvadakat 14 krajcárért megváltaniuk. A kocsma jövedelmét az uraság fenntartotta magának. A mészárszék is a földesúr kezében maradt. Azután a szegényeknek adták bérbe, de a hozzá tartozó gazdasági épületet, karámot robotban kellett felépíteniük. A szántókat és szőlőket - amelyeket szintén a korábbi lakók alakítottak ki - a faluközösség egymás közt feloszthatta, és 3 éves adómentességet élvezhettek. A kilenced fizetése három év letelte után „azonnal és automatikusan"kötelezővé vált. A parasztok az ún. „közösségi erdőkben "a makkortatásért minden disznó után 25, süldőnként 15, malaconként pedig 10-10 krajcárt fizettek. Ha a disznók száma nőtt, akkor minden tizedik disznó után egyet természetben az uraságnak kellett leszállítani. 11 Weidlein J.: i. m. 41. p. 122