Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Kötelezettségeik közé tartozott a gyalogos és lovas postaszolgálat, valamint az uraság vendégeinek szekéren szállítása ellenszolgáltatás nélkül. Az erdőben a favágást tiltották, s csak a házépítő jobbágycsaládnak engedték meg az alkalmas fatörzsek kitermelését, amelyet azonban egy bizottságjelölt ki. Az erdőkben található tüzelőfát nem adhatták el senkinek, csak az uradalom engedélyével maguk használhatták fel, miután az erdész ellenőrizte a faanyag minőségét. Az erdőkben talált méhrajokat általában tilos volt befogni, ha azonban valaki talált ilyet, abból kettőt az uradalomnak kellett beszolgáltatnia, egyet megtarthatott magának. A szerződésből biztosan arról is értesülhetünk, hogy az 1745. évi német betelepülő jobbágyok egy része katolikus volt. A murgai katolikus plébánia részére adományozott szántókról és kaszálókról a következőképpen intézkedtek: „megmunkálása úgy történjen, mintha sajátjuk lenne, s ezért a szántást időben kell elvégezni, majd a vetést. Az aratást és a betakarítást isjóidőben kell teljesíteni. A szénakaszálás, gyűjtés is a szükséges ingyenes szolgáltatások közé mindannyijuknak kötelességük, hasonlóan Csibrákhoz... "

u A szerződés magyar és német nyelven készült, azonos szöveggel. A Jeszenszky család levéltárában őrzött szerződést Weidlein János közölte le először.

13 A murgai jobbágyok életéről és fokozódó terheiről a betelepítést követően alig találtunk adatokat. Az első szerződés alapján megerősödött településen az uradalom igyekezett a szolgáltatásokat stabilizálni, s lehetőleg mind többet pénzzel történő megváltásra módosítani. Ezért újabb szerződéseket készítettek, amelyekben nem csak új terheket, hanem a régiek keményebb behajtását fogalmazták meg. 1766-ban a „Dicséretes Császári Királyi Bizottsághoz" a település „egyetemlegessége"'panaszt nyújtott be. Ebből kiderül, hogy a Jeszenszky uraság már a negyedik szerződést szerkesztette meg, amely szerint: „...Mi a nagyon elnyomott, nagyságos Jeszenszky uraságunk részéről oly keményen vagyunk elnyomva és kezelve, hogy már alig lehet kibírni..." A régi szerződéseket az uradalom nem tartotta be. Évi hét forint árendát fizettettek a két évtizeddel előbb megállapodott 2 Ft helyett. A hosszúfuvart évi 100 Ft-ban kötelezően meg kellett váltani. A különböző speciális szolgáltatásokat is pénzben követelte az uraság, amely évi 40 Ft-ot tett ki. A makkoltatást is meg kellett pénzben váltani, noha sehol nincs olyan erdőrész, ahol makkoltatnának. A Csibrákon tartózkodó ispán évről évre növelte a robotmennyiséget. Olyan új robotokra kényszerítette őket, amelyek egyetlen szerződésben sem szerepeltek: pl. uradalmi épületek és gazdasági eszközök javítására, takarítására stb. 1767 márciusában újabb panasszal fordultak az uralkodóhoz, a robot12 Uo. 13 Tafferner A.: i. m. 150. p. 123