Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
nakfizették..." 11 Az ún. „stólaper" a helytartótanács elé került, sőt Mária Terézia is tudomást szerzett róla, miután a falu derék német bírája Georgius Baier kétszer is Bécsbe utazott, hogy kedvező döntést eszközöljön ki a község számára. A falunak ezek a próbálkozásai teljes sikertelenséggel végződtek. 1772-ben a helytartótanács stólafizetésre kötelezte őket, amelyet 1772. január 28-án az apari plébánosnak ki is egyenlítettek. A helytartótanácsi leirat pontosan meghatározta kötelezettségüket, amely szerint: keresztelésért 9 garast, felnőttek temetése után 25, csecsemők, illetve gyermekek után 8 garasjárt a plébánosnak. Esketés után, ha a jegyesek mucsfaiak voltak és ott telepedtek le: 2 forint 20 krajcárt fizettek. Ha valamelyik jegyes házastársával máshova költözött, s a jegyesek egyike más községbeli volt, akkor az esketésért egy körmöci aranyat, vagyis 4 forint és 18 krajcárt kellett fizetnie. 22 Ha mindkétjegyes mucsfai születésű volt és más községben telepedtek le, akkor mindegyik jegyesnek külön-külön l-l körmöci aranyat kellett stóla fejében fizetnie... 23 Ugyanebben az évben beszüntetik a nyilvános istentisztelet tartását. A vármegye 1772. augusztus 18-án bezárja az imaházat. A vármegye többszöri kérvényezésre végre 1775-ben engedélyezte a mucsfaiaknak, hogy 165 forint költséggel állítsanak fel újra haranglábat, mert „az teljesen tönkrement. 1725-ben építették az előzőt, öt évtizedet állt ki". Ezt követően 1776. január 26-án a vármegye elvette csekély örömüket is, „kötelezve őket az apari katolikus plébánia felépítésénél házi robot szolgáltatásra, továbbá az építkezéshez szükséges szállításokra. A téglaégetéshez szükséges 230 öl fát készpénzben kellett megvásárolniuk, amely 90 forint 40 krajcárt tett ki", s amely summa igen nagy összegnek számított. Az uradalom emberei három alkalommal erőszakkal szedték be azokat a gazdáktól. A türelmi rendelet kihirdetésével azonban nem szűnt meg a hatalmaskodás, amelyet a lutheránus falvaknál megfigyelhettünk. A királyi rendelet csak 1784. február 28-án visszaadott imaház tényével lépett érvénybe. 24 178521 MEEL Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. 1771.17. p. Már 1771. január 3-án megjelent a vármegye 1770. október 24-i feljelentésére, Mucsfa és Izmény telepes község megregulázására egy helytartótanácsi rendelet. Ebből ismerhetjük meg, hogy a királynő elrendelte ellenük az eljárás indítását, mivel vonakodtak az apari plébános szolgáltatásait igénybe venni s „...csak a maguk lelkészét és tanítóját akarják kizárólagosan igénybevenni...", ezért „...a prédikátorés a tanító a nekik inputált kihágások miatt a múltra nézve is a nyilvános vármegyei gyűlés színe előtt dorgáltassanak meg, a jövőre nézve pedig intessenek meg, hogy tartsák magukat pontosan a Kegyes Királyi rendelethez és minden ellentmondástól szigorúan tiltassanak el. Ha pedig a jövőben is megmakacskodni merészelnének, ügyészi eljárás indíttassék ellenük, és a végrehajtás felfüggesztése mellett a szigorú ítélet az egész processussal Őfelsége kir. tanácsának terjesztessék fel..." 22 MEEL PVC Tolna m. 17-18. p. A rendkívül magasra szabott stólapénz évekig tartó háborgáshoz vezetett. Különösen az esketésnél kiszabott 4,20 forint krajcárt nehezményezték, amely csaknem egy tehén árával volt egyenlő. 23 Uo. PVC Tolna m. 18., 20. p. 24 Mucsfán érdekes módon a németség kitelepítéséig e napon „üldöztetésük megszűnésének emlékére " bűnbánati és hálaadó ünnepet tartottak. Tomka Gusztáv feljegyzése. GVKL. „A kitelepített mucsfaiaktól kapott értesülések". Kézirat és jegyzetek. 2/a. 68-69. p. 118
