Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

a mucsfai német lutheránus gyülekezet élén. Mint licentiatusi jogokkal felruházott személyt gyakran érte támadás a pécsi püspökség részéről.

16 Konfliktusba kerültek kismányoki anyaegyházuk vezetőivel is. A mucsfai lutheránus németek gazdasági problémáikkal a vármegyéhez is, Mercyhez is fordultak. Robotterheik és szolgáltatásaik mérséklését kérték 1743-ban. Nehéz helyzetüket mutatja az 1744. évi kérelmük, amelyben a 4 tallér évi adóhozzájárulás eltörlését hozták szóba Kismányokon tartott egyházi gyűlésükön. Ugy látszik sikertelen volt kérésük, mert 1745-ben per keletkezett, mivel megtagadták a fizetési kötelezettségüket.

17 Az egyházi felsőbbségük sem birkózott meg a konfliktussal és ügyük Mercy Antal elé került. A gróf levelében az ellentétek megszüntetésére szólította fel a falut, s a szolgáltatások megfizetésére. Emlékeztette őket, hogy szabálytalanságukért, amelyet egyházi ügyeikben vétettek nem büntette őket meg, pedig „...ezen visszaélések miatt akár börtön is járt volna... "

18 1767-ben pattant ki egy konfliktus „... szegény mucsfai lutheránusok és a pécsi püspökség között. Klimo György püspök Tolna vármegye örökös főispánja egyetértésével az apari és a cikói római katolikus plébánosok kísérletet tettek Mucsfa, Bátaapáti, Izmény filiális egyházközségek fölé kiterjeszteni iuris dictiójukat. A nevezett falvakban megkísérelték megakadályozni a kismányoki mater lelkészének látogatásait, szolgálatainak elvégzését..." Az ügyről készült jelentésből láthatóan a „...helybenforgó gyülekezetek küldöttsége 1764. január 16-án Hőgyészen gróf Mercy Antal földesuraságnál panaszt tett, teljes eredményt remélve..."

19 A gróf válaszát eredetiben nem ismerjük. Azonban Schmidt egyházi iratokra hivatkozva, annak tartalmára tett egy kéziratban maradt munkájában utalást, s a következőkben foglalta össze a döntés lényegét: „... a gróf határozottan kijelentette, hogy meg kívánja védeni minden alattvalóját, legyen az lutheránus vagy római katolikus, s bármely nemzethez is tartozzon. Nem tűr beleszólást senki részéről a birtokain történő dolgok miatt. S ő dönt büntetés vagy jutalmazás dolgában is...". Kétségtelen, hogy ebben a szellemben zárta le az ügyet, mert a „...mater és afiliák között béke lön ezután...".

20 Mercy Antal halála után újra kipattant egy konfliktus, amely a királynő elé is eljutott. Az apari plébános azt követelte, hogy a mucsfaiak az „egyházi cselekmények után neki fizessenek stólát". A falu azonban ezt megtagadta, képviselőjük azt írta, „...hogy szegény mucsfai telepesek eddigelé is mentesek voltak minden fizetség alól, s amit a törvény kirót rájuk azt saját egyházuk16 GVKL Schmidt-Tomka hagyaték. Jegyzetek. IV/1934. Lagler: „Gedenkschrift." Kézirat 11. p. 17 GVKL Uo. Mercy levelének másolata. Készítette Schmidt J. 18 Uo. 19 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. VJJ. köt. kézirat. Krónika. 196-198. p. 20 GVKL Schmidt-Tomka-féle hagyaték. Jegyzetek. IV/1934. Lagler: Gedenkschrift. Kézirat. 11-12. p. 117