Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

evangélikus egyházközségek ellen szembetűnő módon megerősödött, s amelyet a veszprémi egyházmegye katolikus püspöke a pécsi egyházmegye püspökével közösen támogatott.

19 1749-ben ismételten kísérletet tesznek a protestáns lelkészek és tanítók működésének megakadályozására. Majos tanítóját és lelkészét, Hajnóczy Sámuelt mint az előzőekben láttuk, kiszorítják a településről. Pontosabban a pécsi vikárius sürgetésére Sztankovánszky főbíró lepecsételi és bezárja a majosi imaházat, s az egyházi szolgálatokban a bonyhádi katolikus plébános iuris dictioja alá rendeli a lutheránusokat. „...Istentiszteleteikkel az iskolába szorulnak és prédikáló mesterrel kellett megelégedniük... "

20 Hiába fordultak 1768. június 3-án a Szekszárdon tartózkodó trónörököshöz (később: II. József), amelyben könyörögtek a lelkészük visszahívásának engedélyéért - amelyet telepedési szerződésükben egykori földesuruk biztosított - ez a kérelmük is válasz nélkül maradt.

21 Jellemző módon a Mercyek tulajdonában lévő Kismányok - a gróf hallgatólagos beleegyezésével - látta el a majosi lutheránus egyházközséget különböző egyházi szolgálatokkal. A család hatalmas tekintélye és tényleges hatalma megakadályozta, hogy a bonyhádi katolikus plébános, vagy akár a pécsi püspök e téren akadályokat gördítsen a majosi egyházközség elé. Bár nem is igen lehetett a katolikus plébánosoknak panaszuk, mert a stoláris fizetnivalókat megkapták anélkül, hogy szolgáltatni kellett volna érte. A türelmi rendelet megjelenését követően csak 1784. január 26-án kelt az a helytartótanácsi rendelet, amely Majosnak is engedélyezi a „magánvallás gyakorlat"-ot, megszüntetve a bonyhádi plébániához való „qffiliatioját"a stóla további fizetésének kötelezettsége mellett. 1784. január l-jén Majoson tartott gyűlésen olvasta fel Jobaházy Dőry József főbiró számos egyházi és világi személy jelenlétében a szabad vallásgyakorlatról szóló rezolutiót. „... Végre jelen lehettek egyházunkból is Nagy István főesperes és Muhrmann Mihály ráckozári evangélikus lelkész alesperes, kik ez alkalommal prédikáltak is..." 22-én jegyezték be az anyakönyvbe a jelentős napot, amely a lutheránus németek között nagy örömöt okozhatott, s a szabadság érzésével tölthette el a telepeseket. Ezt bizonyítja az a törekvés és készség, amellyel első templomuk felépítéséért dolgoztak. Dőry József1784. április 20-án jelöli ki a területet az építendő templom részére. Május 20-án történik az alapkő letétele. Szeptember végén készen állt a templom, októberben fel is avatták. 19 TMÖL Protocolla Congregationum II. köt. 1726. Jegyzék azokról a községekről, ahol a protestáns gyülekezet működését betiltják. (Keszi, Nagyszokoly, LápafÖ, Sárszentlőrinc, Kölesd, Kalaznó, Kistormás, Zomba, Cikó.) 1730-ban a vármegye ismételten a lelkészek berendelésével és a vármegyéből történő kiszorításával kísérletezett. (Brüsztle J.: i. m. III. köt. 894. p.) 20 MEEL Majos. ev. Gyülekezet ir. a. protocollum. 1750. 21 Uo. 112