Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

ter

19 prédikátor válaszát írásban adta meg a visitátorok részére, amelyben az 1724 óta (a betelepítés időpontjától) meglévő helyzetet írta le. Ez a sajátos települési szituáció már az 1720-as években is, majd mint láttuk 173 l-ben a két falu közötti konfliktushoz vezetett. E válaszból az ellentétek további erősödése is kivehető. A Waltert követő Bárány István prédikátor hangsúlyozta, hogy „...Claudius Mercy földesuraság Tormást és Kölesdet egy helységnek szánta és ezért lelkészük is Kölesden lakozott eleinte, később azonban a Méltóságos Gróf rendeletére Tormásra költözött, mivel a telepesek többsége ott lakott...". Ezt a presbitereknek ünnepélyes esküvel kellett igazolniuk.

20 A vizitációk semmit sem változtattak a helyzeten, mert nem vallási kérdés rejlett az ellentétek mögött, hanem mint korábban láttuk, a falu határának, birtokainak a tisztázatlan helyzete borzolta fel újra a kedélyeket. A későbbi viziták határozottan követelték a vitás határügy rendezését, amelynek kapcsán felmerülő ellentétekbe igyekezett az aula úgy beleavatkozni, hogy közben a lutheránus gyülekezeteket megkísérelte a katolikus plébániák alá gyűrni. 1760-as és 1770-es években újra felmerülő vitákat rendezendő a pécsi püspökség Tormás lutheránus egyházközség működését akarta felfüggeszteni.

21 A falu német bírája, aki igen művelt ember lehetett, valamint Kristian Theophil Schneller

22 prédikátoruk eredményesen védekezett. Követet indítottak a helytartótanácshoz, amely követjárás azt eredményezte, hogy újabb püspöki vizitáció vizsgálta 1761-ben a település ellentéteit, birtokainak újabb rendezését sürgetve. Mercy földesurasághoz is küldöttséget szerveztek, amely újabb birtokrendezést eredményezett Kistormás és Kölesd határjárása során.

23 A püspöki vizita a község életébe ekkor nem avatkozott be, megelégedett azzal, hogy helytelenítik a két település közös egyházi ténykedését. Mercy ugyanis a vizitációt megelőzően kinyilatkoztatta, hogy minden rendezés őt illeti meg és kérte a püspökséget, hogy ne avatkozzon a kistormási konfliktusba, amelyet maga kíván rendezni.

24 Úgy látszik, ez megtörténhetett, mert béke állt be a német telepesek között. Közösen javítják az imaházat, amelyre a két falu egy-egy munkacsopor19 Johann Rudolf Wattéiként is írta nevét az anyakönyvekben. 1739-1741-ig volt lelkész Kistormáson. Gyönkről került Tormásra. „Néhány casusáért sok ellene támadt és ezért hagyta ott Gyönköt. Majd Mezőberénybe távozott. Ott jegyezték be az anyakönyvbe, hogy Majna Frankfurtból vándorolt be." MEEL49/SL. Mezőberényi ak. 1745. 20 PPL Canonica Visitatio 1741/42. MOL Mikrofilmtár Pécs Egyházmegye visitái. (Kistormás) 21 PPL Canonica Visitatio. 1747. és 1761. évi visiták. MOL Mikrofilmtár. Egyházi ir. Pécs egyházmegye. (Tolna m.) visitációk. Kistormás visitációs jkv. 22 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kéziratok. „A kistormási telepesek gyülekezetté való szervezkedése. Első lelki vezetőik. Üldöztetési kísérletek a katolikus részről." 206-224. p. (Kézirat.) 23 Határjárási jegyzőkönyv (Protocollum oculatae Poss. Kölesd et Tormás) Copia. 1762. (GVKL Kéziratok m/1.164. p.) 24 PPL Canonica Visitatio. Prot. Tormás. MOL Mikrofilmtár Pécs egyházmegye visitái. Kistormás. 102