Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

lyüket. Mercy uraság, hogy elejét vegye hasonló konfliktusnak, véglegesen kijelölte Kölesd és Kistormás határát.

15 Az önállósodott települések határának meghúzása ellenére az egyházi szolgáltatások miatt újabb konfliktusok keletkeztek. Tonsor bevezette a kistormási gyülekezetben a pietisták által újraélesztett konfirmációt. Az előkészítő oktatás után került sor az ifjúság ünnepélyes konfirmálására. A messzebb fekvő német településeken is megszervezte az oktatást és konfirmációt, így Paks, Bonyhád, Mekényes stb. Gondozta Tonsor az 1719 óta benépesedő Felsőnána és Varsád lutheránus ifjúságát is. Természetes, hogy a vármegye, különösen a püspök, aki Tolna örökös főispánja is egyben, nem tűrte el a lutheránusok előretörését. 1725. szeptember 24-én a vármegye ekkori székhelyére, Simontornyára idézték az összes tolnai protestáns lelkészt és 2 heti türelmi időt adtak, hogy ezalatt vándoroljanak ki a megyéből és az országból. A reformátusok számára csupán a könyörgéseket engedték meg, s minden egyházi funkciótól eltiltották őket. A további veszedelmet Száraz Ferenc bárónak, III. Károly lutheránus tolmácsának sikerült elhárítani azáltal, hogy kieszközölte az uralkodónál, hogy a telepítési pátensekben biztosítsák a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Ugyanekkor Mercy Claudius gróf, Tolna vármegye legnagyobb telepítője is biztosította szerződéseiben a szabad vallásgyakorlatot.

16 Ezek a dekrétumok és szerződések megakadályozták az újonnan telepített protestáns falvakban a prédikátorok elűzését. 1726-ban újabb vármegyei fellépés tanúi lehetünk. A közgyűlés olyan proscribáltak jegyzékét készíttette el, amely szerint prédikátorok és tanítók kiűzetését kívánták elérni. Kistormási Tonsor is szerepelt a listán. Ez a kísérlet sem sikerült, csak olyan kevésbé népes német telepesközösségek lutheránus gyülekezeteit verték szét, mint Cikó, Bonyhád.

17 A vármegyei és egyházmegyei megszorító intézkedések ellenére a kistormási németség élte a maga életét. Vallási téren Mercy földesuraság más protestáns Tolna megyei településeihez hasonlóan igyekezett a III. Károly által megerősített rezolúciók szerint biztosítani a vallásuk szabad gyakorlatát, amely egyik feltétele volt a nyugodt termelőmunkának is. Ezt bizonyítja, hogy az anyakönyvek vezetése 1724-től folyamatosan történt. (Házassági és születési anyakönyvek Kistormás.) 1730-tól a halottak bejegyzése is folyamatosan megfigyelhető, továbbá a konfirmáltak regisztrálása is.

18 1741-ben tartott Berényi Zsigmond pécsi püspök vizitációt. Kistormáson „újabb anomáliákat" tapasztalt. A vizsgálat tárgya főképpen az volt, hogy milyen okból keletkezett az a helyzet, aminek következtében a prédikátor Tormáson lakott, az imaház pedig Kölesden állott. Rudolf Johann Wal15 TMÖL Causae Criminales 1728. - GVKL ffl/1 - 143. sz. másolat. 16 TMÖL Protocolla Congregationum II. köt. 1726. 17 Uo. 18 MEEL Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye ir. 144. Kistormás. Lásd továbbá: MOL Mikrofilmtár. Egyházi ak. Kistormás. 1724-1741. 101