Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kőhegyi Mihály-Tóth Ágnes: Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésekről • 173

meggyorsította. "• Mintegy 1700 emberről volt szó.

9 Ezeket önkéntes alapon fogadták be a megye tisztviselői, sőt a bonyhádi elöljáróság is erre szólította fel a község lakosságát.

10 A menekültekkel kapcsolatban igen sok gond adódott s ezért szeptember végén ügyeik intézésével Schell Péter államtitkárt bízta meg a belügyminiszter.

11 A helyzet áttekintése céljából a főszolgabírók - bizonyára központi utasításra - a menekültek létszámáról kértek jelentést.

12 Mire azonban ezek beérkeztek, a kiürítési kormánybiztos táviratilag újabb összegezést kért a Tiszától keletre és Dél-Erdélyből menekültek számáról.

13 Két napra rá (október 8.) a Csanád, Arad és Torontál megyéből elmenekült tisztviselők érkeztek meg Tolna megyébe.

14 Ezekben a napokban mozdult el lakóhelyéről Dél-Bácska lakossága, köztük a székelyek csoportja is. Új letelepedési helyül Zala és Vas megye volt számukra kijelölve.

15 Gáspár Simon Antal így vall erről: „1944. október 8 ika. Hirtelen jött a parancs elő készítés nélkül székely telepesek meneküljetek!Két hétig tartott ez a keserves menekülés a repülő gépektől kísérve szüntelen bombázva és gépfegyverezve. Keserves két hét életemnek legszomorúbb üdőszaka... 1944. október 22én végre megállapodtunk, Zala megyében... Nemesszentandráson. "

16 A sokkal szűkszavúbb Bíró István ezeket írja kéziratos visszaemlékezésében: „Az utazás sajnos hosszas volt. 1944. október 9-én indultunk a Bácskából, az utazás tartott 17 napig... Ezalatt sokszor kellemetlen volt az időjárás, volt úgy, hogy napok és éjszakákon keresztül egyre szakadt az eső és hideg volt, mindent ki kellett állni. Csak mentünk, anélkül, hogy tudtuk volna hová. Közben sok baj ért, mert szekereink nem voltakfelkészítve hosszú útra. Es mindjárt a sínek fordultak le..., utazás közben beesteledett és szerettünk volna megpihenni fedél alatt. Kértük a falusi gazdákat, hogy fogadjanak be és azt felelték: miért menekülünk?... még vizet sem adtak az állatok részére, az út szélén etettünk, az árokban bepányváltuk a gyerekeket és mifelnötek egész éjszaka kerültük a szekereket. Végre sok szenvedés után átmentünk a Dunán és ott volt mindjárt, közvetlen egy város, a neve Dunaföldvár. Be is mentünk a városházához kérdésre, hogy hol lesz az utolsó állomásunk. Mert mi úgy gondoltuk, hogy mihelyt átmegyünk a Dunán, mentesek leszünk az ellenségtől. De nem így lett. A városházba azt mondták, hogy Pacsa az utolsó állomás Zala megyében. Mit volt mit tenni mást, csak menni kellett tovább... "

ll A gyalog vagy fogatos járművel érkező menekültek általában kétségbeejtő körülmények között voltak. Legtöbben alig tudtak valami élelmiszert, ruhát magukkal hozni, felszerelési tárgyaik nem voltak. Igen jellemző a gyulaji jegyző kérése, melyben az odatelepült 11 bácskai székely család részére a pénzügyigazgatóságtól felszerelési tárgyak kiutalását kéri. „Jeleztem, hogy a dombóvári járás főszolgabírója... rendeletével 11 családot helyezett ki Gyulaj községbe, akik összesen 69 családtaggal a tegnapi nap folyamán végleges letelepedés céljából, mint menekültek ideérkeztek. E családok egy fogatos szekérrel, átlagosan 5-6 gyermekkel érkeztek községembe, a legszükségesebb élelmi174