Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

nek: az 1 vagon kapacitásra eső létszám, valamint az 1 q őrlésre felhasznált munkaóra. Ha tehát valaki a termelékenységet kívánta javítani - márpedig ez akkor minden malomipari vezetőnek elsőrendű kötelezettsége volt - vagy a kapacitást kellett növelnie vagy a létszámot csökkentenie. A dombóvári villamosítással műszakonként 2-3 dolgozót lehetett megtakarítani. 1956 után enyhültek a feszültségek a gabonagazdálkodás rendszerében. Megszűnt a beadási kötelezettség és az ezzel járó korlátozások. Növekedett a gabonatermesztési kedv, bár a gabonaimport még fennmaradt. Azzal, hogy 1955-től tanácsi kezelésbe kerültek a kisebb vámőrlő malmok, újra egy közös szerv irányítása alá vonták a két megye malmait: 1956-tól Baranya-Tolna Megyei Egyesülés alakult. 1957-ben ismét szervezeti módosítás történt: az egyesülés helyett Baranya-Tolna Megyei Malomipari Vállalat lett az irányító szerv. Az újabb összevonás indoka elsősorban a létszámmegtakarítás volt. Lehetőségét az adta meg, hogy a malmok száma a racionalizálás során lényegesen csökkent. 1957-ben 16 Tolna megyei malom üzemelt, de ebből 4-et már leállításra szemeltek ki.

109 1961-től új termelési ágazat bontakozott ki a megyében is: a keveréktakarmány-gyártás. Kezdetei ennek a szakágazatnak már korábbra nyúltak vissza, de széles körű elterjedése a nagyüzemi állattenyésztés felfejlődésével, 1960-ban vette kezdetét.

110 Dombóváron 1961-ben készült el a takarmánykeverő üzem a község északi részén, egy uradalmi raktárban, amely korábban a dombóvári Len- és Kendergyár telepén volt.

111 A kender- és lenfeldolgozó üzemet még 1948 elején megszüntették.

112 A megszüntetés oka az volt, hogy a bűzös üzemet a terjeszkedő község lakói már nem viselték el. A keverőüzemmel a környék lakói csak viszonylag jártak jól: a hús- és halliszt „illata" elviselhetőbb volt, mint az ázott kenderé. A hatvanas évek elején a takarmánykeverő üzemek többsége leállított malmokban, azok átszerelésével, berendezésük némi kiegészítésével létesült. A létesítésben a malomipari vállalatok mellett részt vettek a terményforgalmi vállalatok is. Ez az együttműködés előrevetette egy jelentős szervezeti változás bekövetkezését: 1962. január l-jével összevonták a malomipari és terményforgalmi vállalatokat. Az összevonás meghirdetett célja az egységes magyar gabonaipar létrehozása, amelyet a két ágazat egymásra utaltsága, valamint a mezőgazdaság szocialista átszervezése tett szükségessé.

113 Az összevonást - finoman fogalmazva - nem fogadták örömmel a malomipari dolgozók. A két szakma között hosszú évekre visszanyúló érdekellentétek feszültek, amelyek abból eredtek, hogy az egyik átadó, a másik átvevő volt a közellátási gabona tekintetében. Nehéz megérteni, hogy ezek a - tulajdonképpen egyszerűen kiküszöbölhető - nézeteltérések miért maradtak meg és hatottak kedvezőtlenül az összevont vállalatban is, hosszú évekig. A nagyobb probléma azonban részben politikai - hatalmi - kérdés volt. A kormányzat az összevont vállalat elsőrendű feladatának a gabona felvásárlását, az állami készletek biztosítását tekintette. Ennek megfelelően a minisztériumi összevont igazgatóság, valamint 19 megyei vállalat közül 16-nak 158