Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

az élére terményforgalmi vezetőt neveztek ki. Ezt a malomipari vezetők az ipar leértékelésének, érdekei háttérbe szorításának tekintették. Nyilvánvaló, hogy saját személyük háttérbe szorítása sem volt közömbös számukra. Az ipar érdekeinek visszaszorulása bizonyos mértékben be is következett: az összevont vállalat tevékenységének döntő többségét hosszú éveken át a felvásárlás és raktározás feladatainak megoldása képezte. A két szakma összevonásának ésszerű gazdasági oka a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása volt: fejlődtek a mezőgazdaság termelőerői, nagymértékben növekedett az árugabona termelése, rövidült a betakarítási idő, megnőtt a raktárigény. A kombájn aratta búzát gyorsan kellett átvenni, tisztítani, szárítani. A terményforgalmi vállalatok erre még nem voltak felkészülve, hiszen néhány évvel korábban még mintegy másfél millió kistermelőtől, elavult, gépesítetlen uradalmi vagy régi terménykereskedői raktárakban vették át a terményeket.

114 Az '50-es évek végén megindult ugyan a raktárfejlesztés, de viszonylag lassan, esetlegesen. A várhatóan erőteljesen növekvő beruházásokhoz, az új gépesített létesítmények üzemeltetéséhez szükséges műszaki személyzet a terményforgalmi vállalatoknál még nem fejlődhetett ki. Ezt a fejlesztést az összevonással meg lehetett takarítani, mert ilyen apparátus a malomipari vállalatoknál már korábban létrejött. A beruházási szervezetet a 10-12 éve folytatott malomátszerelések és -fejlesztések alakították ki, az üzemeltetés szervei a szakma jellegéből adódóan, több évtizedes gyakorlatra épülve jöttek létre. Nem lényegtelen tényező volt, hogy egy beruházással két korábbi szakma igényeit lehetett kielégíteni. A vállalati belső összhangot zavaró ellentéteket végül is a közös munka oldotta fel fokozatosan, ha teljesen nem is szüntette meg. A terményforgalmi kirendeltségek és a malmok között fennálló nézetkülönbségeket legtöbbször csak központi beavatkozással lehetett megszüntetni. A kellemetlen és káros helyzet megszüntetése érdekében 1965-től folyamatosan létrehozták a körzeti üzemeket.

115 Ezek a vállalat járási szervei voltak, magukban foglalták a járásban lévő malmokat és keverőüzemeket, valamint az önálló raktártelepeket. A vállalatvezetőség által kinevezett egyszemélyi felelős v^fctőjük volt, 3(!) helyettessel (kereskedelmi, műszaki, adminisztratív), valam nisztrátorral. Később fokozatosan kiépült 5 Dombóváron a malom üzemvezetőjét zetőjének, a terményforgalmi kirendeltség \ lett. A műszaki feladatok irányítását a malőr ködve a karbantartó csoport vezetőjével, aki embernek számított. A körzeti üzemnek ne bóváron a malom, valamint a keverőüzem Az ún. nagy állomási raktár a vasútállomáson rakképület, az alsóállomási raktár pedig egy u mi magtár volt. Egy raktár volt még egy ideii raktár nem képviselt jelentős kapacitást. A n típusú szárítók üzemeltek, ezeket később 0-15 fő ügyintézővel és admifős karbantartói részlegük is. vezték ki a körzeti üzem vetője kereskedelmi helyettes molnára látta el, együttműn jól képzett gépészeti szakit sok üzemegysége. Domtt két nagyobb raktára volt. a háború alatt épített fa bacsak eléggé elavult uradallmandon. Néhány kisebb lomási raktárban Farmer yezték a keverőüzembe. 159