Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

lésből kiesett munkaerő pótlására. Június közepén, az aratási idényben a honvédelmi miniszter kérelemmel fordult a Szövetséges Ellenőrző Bizott­sághoz aratási szabadság engedélyezéséért. Az engedélyt megadták, amely­nek értelmében 2-4 hét aratási szabadságra távozhattak a katonák, illetve a hősi halottak és hadifoglyok családjait a katonaság segítette az aratási, beta­karítási munkálatokban. Ugyanez a szabadság illette meg a szőlő- és a dohánytermelő gazdákat is. 11 A munkaerőgondok enyhítésére sietett a Cserkész Szövetség is nyári munkatáborok szervezésével. Háromhetes tur­nusokban, némi természetbeni ellenszolgáltatásért segítettek a fiúk a beta­karításban. Szólni kell a kisgazdaságok és az uradalmak termelési gondjain kívül a megye gazdálkodását irányító, ellenőrző gazdasági felügyelet nehézségeiről is. Mert a hivatalokat sem kímélte a háború! Márpedig abban az összekuszá­lódott és reménytelennek tűnő helyzetben a felügyelőségnek kellett segítsé­get nyújtani a bajokkal küszködő gazdaságoknak. A legsürgetőbb feladatnak a felügyelői szolgálat és a gazdasági tudósítói hálózat újjászervezését tekin­tette a vármegyei felügyelőség, mert csak ezek összehangolt munkájával tud­ták a megye mezőgazdasági termelését irányítani és ellenőrizni. Ezt az újjá­szervezést augusztusra elvégezték. A gazdasági szolgálat a községi gazdasági elöljárókra épült, akiket diplomás járási gazdasági felügyelő fogott össze, ők pedig a Vármegyei Gazdasági Felügyelőség alkalmazottai voltak. A várme­gyében 1945 nyarán 94 gazdasági elöljáró volt, valamennyi gazda. Átlag 22,9 kh birtokkal rendelkeztek, csak egynek volt 5 kh alatti és szintén egynek 50 kh feletti birtoka. Ez a birtoknagyság igényelte, de egyben meg is engedte, hogy tulajdonosa iskolázott legyen. Valamennyi elöljáró - polgáriba, gimná­ziumba, szakiskolába járt -, de valamennyinek volt gazdasági képzettsége is: különböző továbbképző- és gazdatanfolyamot végeztek, néhány diplomás és mintagazda is tartozott soraikba. 12 Nem véletlen esett tehát rájuk a válasz­tás, gazdálkodási eredményeikkel, szakismeretükkel kivívták a helyi gazdák elismerését. Az ő szervezőmunkájuknak köszönhetően valamelyest enyhültek a gondok, sikerült a munkavégzés elé tornyosuló akadályokat csökkenteni. Igyekeztek üzemanyagról, növényvédő szerről és oltóanyagokról gon­doskodni. Javaslatukra traktorral vagy igaerővel segítették ki egymást a gaz­dák, a községek és ajárások, néha még a szomszédos megyék is. Bevezették a kölcsönös munkamegsegítés módszerét is. A Vármegyei Gazdasági Felügyelőség alkalmazottait, a szolgálat tag­jait is behívták katonának, voltak akik hadifogságba estek, mások elmene­kültek és nem tértek vissza szolgálati helyükre. Akik mégis, azoknak az iga­zolása még negyvenöt nyarán folyamatban volt. Az így kiesett embereket pótolni kellett. Szerencsésebb esetben más megyéből vagy Erdélyből mene­kült szakemberekkel, esetleg rokon munkaterületről áthelyezettekkel he­lyettesítették a hiányzókat. A front elvonultával hamarosan rendezte sorait a felügyelőség s a korábban megszokott fegyelemmel és precizitással végezte munkáját. De nemcsak hivatali meggyőződésből, hanem szakmai elkötele­90

Next

/
Thumbnails
Contents