Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

még töretlenül erős, és a nemesség önállósulási törekvései már társadalmi méreteket öltöttek.

5 A politikai, gazdasági érvényesülésre eltérő utak nyíltak meg előttük. A nemes ifjak a főúri udvarok gondtalanabb világát szívesebben választották a tábori élet helyett. A magatartásbeli különbségek a tanuláshoz való viszonyulásban, látókörben, életvitelben, értékekben is megragadhatóak. A szülők egy része akár áldozatok árán is taníttatta gyermekeit. A jogi, az orvosi diploma vagy más magasabb műveltség új távlatokat tárt eléjük. Ennél is többet ígértek és nyújtottak a központi, az állami és a vármegyei hivatalok.

6 A történelmileg és a földrajzi szempontok alapján kialakult csoportokon belül átrendeződés is megfigyelhető a század folyamán. A vármegyékben a legszembetűnőbb, hogy a régi famíliák kihaltak, lesüllyedtek, és a helyüket új nemes családok foglalták el. Gyakran egy-egy család tartotta kézben a vármegye vezetését, és kiterjedt rokonsága révén uralta a megyei közigazgatást. Alkalmanként addig ismeretlen famíliák is feltűntek. A megyei tisztségeket vállaló nemes politikai erővé vált. Nyilvános cselekvésének színtere elsősorban a vármegye volt, ahol érdekei védelmét, társadalmi, gazdasági pozíciója megerősítését elérhette.

7 A nemesség megoszlott az új életpályák, az új értékrend felé tájékozódók és a régihez ragaszkodók sokféle csoportja között. A vállalkozóbbak a létalapjukat vesztettek köréből kerültek ki, míg a hagyományokhoz inkább azok a birtokos nemesek kötődtek, akik a jobbágyok röghöz kötésével anyagi helyzetüket stabilizálhatták.

8 A „magyar nemes"ismert alakját e század formálta meg. A XVI-XVII. század fordulójától datálhatjuk azt a nemesi korszakot, amelyben nemzedékek nőttek fel a Hármaskönyv furfangjain.

9 A „Corpus/wráí" bibliaként tisztelő nemes elhitte, hogy a háza a szabadság háza, hogy a nemesi jog a birtokra épül, és azt minden körülmények között megtarthatja. A pörösködő nemes és a prókátor a század jellegzetes figurái voltak. A prókátor az, aki a nemesember magánjogi perét lefolytatta a sedrián, a kúria előtt, aki eligazodott a perrendtartás útvesztőjében, a formalitások sűrűjében. Az időtlen időkig elhúzott perek ítéleteit szinte sohasem lehetett végrehajtani, hiszen a prókátori tudomány a jogok védelméből és a jogtalanságok fedezéséből állt. A kor számtalan bizonytalan helyzetében a pereskedés egyúttal a fennmaradás jól bevált módja is volt. A fenti előzmények után a XVIII. század fordulóján a történelem ismét felkínálta az újrakezdést. A túlzsúfolt királyi vármegyékből elindult gazdasági szemléletű, új típusú nemes eséllyel kezdhette életét. Ezt használta ki az ismeretlenségből előbukkant liptói származású Sztankovánszky család. A XV-XVI. században familiáris kötelékben katonáskodó köznemesi família a zűrzavaros időkben elveszthette ősi birtokait. A család török időket túlélt egyik tagját már Győr, Veszprém vármegyékben találjuk a XVII-XVIII. század tájékán. A család történetét is innen követjük és csak az egyenes ági leszármazásukat tudtuk levezetni. Tolna vármegyébe már mint jómódú kö7