Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

zépbirtokos család telepedtek le. A történetükön keresztül a birtokszerzésük, birtoklásuk, mentalitásuk jellemzőit kutatjuk. Úgy gondoljuk, hogy egy-egy konkrét família vizsgálatával az árnyaltabb valóság kerülhet a felszínre. A XVIII. században a pörösködő nemes további jelzői: agarászó, nyulászó, iszogató, pipázgató, anekdotázó..., amelyeket a robotoltató rendszertől elkényelmesedett nemesemberre ruháztak. A birtokos nemes született táblabíró, aki műveletlen, tudatlan, politikai eszmék felfogására képtelen, a közdolgokban járatlan, ezért a korabeli rossz állapotok bűne terhelte.

11 Más történeti munkák viszont elnézőbben szemléltették a vidéki nemes szokásait.

12 A történeti irodalom a többnyire lesújtó vélemény kialakításában nagy szerepet játszott, és csupán csak a nemesség reformkori tevékenységét méltatta. Holott a köznemesi társadalom differenciált csoportokra különült. A nemesség mint jogi és erkölcsi kapocs mindnyájukat összefogta, de a vagyon, az életmód, a foglalkozás, a lakóhely, az öröklés rendje különbségeket teremtett közöttük.

13 Éppen ezért a nemesi társadalom sokszínűbb és ezt a legújabb, elsősorban helytörténeti írások is mutatják. Problémaként vetődött fel a köznemes és a közbirtokos nemes fogalmának a használata. A nemesi társadalom megjelölésére a XVIII. század elejéig a köznemes fogalmát tartjuk helyénvalónak. A birtokviszonyok állandósulásával a nemesi csoportok elhatárolódása véglegesen megtörtént. A középbirtokos kategóriába sorolódás kritériuma 500-5000 hold birtok.

13 Ez a birtoknagyság már fedezte a politizáló nemes életvitelét. A történelem során változó tartalmú fogalmakról van szó, amelyek mögött más-más társadalmi, vagyoni helyzetű csoportok állnak. Családtörténet A Sztankovánszky famíliát régi nemesi családként említi a genealógiai irodalom. Származási helyüket Liptó vármegyében jelölte meg.

14 Az előnevüket adó Sztankovánt, a Vág völgyében fekvő kicsi, festői szépségű falut Gombással együtt 1425-ben adományozták számukra, amelyet Zsigmond király ünnepélyes oklevélben 1426-ban megerősített. Az adatainkat egy 1590. évi átiratról készített fordításból szereztük. Az átiratba belefoglalták ennek a két oklevélnek a teljes szövegét. Az 1425. évi Hluki János likavai várkapitány adománylevele, amelyben Sztankovánszky Jánosnak likavai várnagynak és utódainak adta a gombási soltészséget és Sztankován falut hű szolgálataik jutalmául. Az adományt „örökre és birtoklásra''kapták, amely szabad birtokból, azaz még lakatlan területből, udvarhelytelekből, malomból, kocsmából állt hat jobbággyal. A birtokjoghoz tartozott halászati szabadság, Sztankovánban nemesi telek birtoklása, bíráskodási jog. Jövedelmüket kiegészítette a falvak pénzjáradéka, a perek után szedett illeték és a 8