Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59
E választói kategória „biztosságát"az nyújtja, hogy a törvény pontosan megnevezi, kik vehetők számításba. Hajói számolunk, ez tizenkét szellemi foglalkozást jelent. A Tolna megyében összeírtak azonban huszonkét foglalkozásba oszthatók szét, amiben - nem vitás - megegyezik más dunántúli megye helyzetével. Értelmiséginek tekintették - joggal vagy anélkül - a számtartót (4 fő), az állatorvost, az ispánt, az adószedő ellenőrt (egyaránt 3-3 fő); a tiszttartót, az esküdtet, a kapitányt, a postatisztet (2-2 fő); az úgynevezett ügynököt és a - mindenütt másutt iparosnak számító - nyomdászt (l-l fő). A négy ismert kerületben 302 személy került a választójogosultság e rovatába; a törvényben felsorolt tizenkét foglalkozás közül Tolna megyében csupán a Magyar Tudós Társaságnak nem volt tagja. Ez a réteg - létszámát tekintve - így is a választópolgárok táborában a legkisebb (még akkor is, ha túltesszük magunkat a törvény szövege és az öszszeíró ívek számadatai közötti ellentmondáson). A 340 fő a négy kerületben (emlékeztetőül: a pincehelyi, kölesdi, szekszárdi és paksi) a választásra jogosultak 3,8%-a. Még így is több, mint Sopron megyében (3,2%), Vas és Zala megyében (egyaránt 3%), de kevesebb, mint Mosón megyében (5,4%). A legtöbb értelmiségi a pincehelyi választókörzetben volt (95 fő), csupán egy személlyel maradt el ettől a paksi. A kölesdi kerületben 77, a szekszárdiban 74 fő tartozott - legalábbis az összeírok szerint - a szellemi foglalkozásúak körébe. Viszonylagos ellentmondás, hogy az értelmiségiek szempontjából legfontosabb települések nem a pincehelyi kerületben találhatók (egyetlen község, Ireg intelligenciája éri csak el a tíz főt), inkább a paksiban, ahol is Dunaföldváron (36) és Pakson (29) élt a választókerület értelmiségének 69%-a. A szekszárdi kerületben a megyeszékhely (26) és Bátaszék (14) az e foglalkozásúak 54%-át adta. A kölesdi kerületből, szempontunk szerint, csupán Gyönk érdemel említést a maga 15 személyével. Tolna megye javára írható, hogy a 63 községből mindössze hatban nincs egyetlen értelmiségi (tehát még tanító vagy lelkész) sem: négy a kölesdi kerületben, kettő a pincehelyiben. Átlagban viszont valamivel több, mint öt szellemi foglalkozású esett egy-egy falura. Az értelmiség fogalomkörén belül a tanítók vezetnek a négy ismert kerületben (93 fő), őket követik a lelkészek, segédlelkészek (83). A további sorrend a következő: a jegyzők (49), az ügyvédek (42), az orvosok (14) és az uradalmi tisztek (10). Elkedvetlenítő az állatorvosok (3), a mérnökök (9), a gyógyszerészek (7) és a művészek (1) viszonylagos alacsony száma. Mindez azt bizonyítja, hogy az összeírt értelmiségi struktúra még erősen kötődött a letűnő (felváltandó) feudális társadalmi formációhoz, még nem jelzi az újat, a modernebb polgári társadalmat. Szemere Bertalan belügyminiszter külön is elrendelte a megyékben honos izraeliták összeírását, amire Tolna megye külön megbízottakat jelölt ki. 24 1847-ben 1581 - 17 év feletti - zsidó férfi élt Tolna megyében, ez az azonos korosztályúak 3%-át tette ki. A megyében nem voltak atrocitások, úgynevezett zsidókraválok, a megye e polgárai „csupán "a választójogtól fosztat67
