Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

tak meg. Még akkor is, ha nagy tekintélyű orvostudorok, értelmiségiek vol­tak. A középponti bizottmány kíméletlenül törölt Hőgyészen két orvost, Ire­gen egy orvost a választók névjegyzékéből (mindkét település a pincehelyi kerülethez tartozott). A képviselő-választások Az 1848: V. törvénycikk 30. §-a a választások technikai lebonyolításá­nak két változatára utalt: amennyiben csak egy jelöltet állítanak, akkor az el­nök - a formális kérdésfeltevés és igenlő válasz után - „...az illető egyént a ke­rület által megválasztott országgyűlési követnek nyilvánítja ". Két vagy több je­lölt esetében kell a döntést szavazásra bízni. A hat Tolna megyei kerületből csupán egyben, a kölesdiben került sor a második módozatra, a többi ötben közfelkiáltással választottak képviselőt. A lebonyolítás szempontjából ez a gyorsabb, a kevésbé problematikus; nem hálás azonban a kor és a történtek későbbi kutatója számára. Ugyanis a „si­ma", a képviselővé nyilvánításos változatnál szükségtelen volt a szavazók számának feltüntetése. Márpedig ez sem érdektelen az első népképviseleti választásnál; egyáltalán hányan kívántak élni új jogukkal. Adattal az ilyen vizsgálódáshoz csak a kölesdi kerület szolgált. (Horváth Árpád ebből próbál következtetni a hiányzó bonyhádi szavazók számára: ha a kölesdi kerület­ben 2846 személyt írtak össze, leszavazott 1465, akkor a bonyhádi kerületben leadott 678 szavazat hozzávetőlegesen 1200 fő összeírását sejteti. 25 A formá­lis logika e szillogiumusa azonban számunkra nem túlságosan meggyőző.) Más megyékben általában ugyanazon a napon ejtették szerét a képvise­lők megválasztásának, Tolnában viszont ez az aktus három napra húzódott szét. 1848. június 19-én szavazott a megyeszékhelyt is magába foglaló kerü­let, ahol közfelkiáltással Bezerédj Istvánt (1795-1856), a megye ismert szemé­lyiségét, a tolnai nemesség leghaladóbb tagját választották meg. 26 Bonyhá­don az elnök, Déry Frigyes szó szerint értette a nevezett törvénycikk utalását a Jbrmális kérdésfeltételére". Az egyik választó, Kramolin Emil a kerület képviselőjének PerczelMórt (1811-1899), a radikális ellenzék tagját, főszolga­bírót, a márciusi napok egyik cselekvő részvevőjét ajánlotta. Az elnök feltet­te ugyan a szokványos kérdést („...váljon PerczelMóritz urat kívánják-ékövet­nek?"), mielőtt azonban a választók igennel válaszoltak volna, „...PerczelMó­ritz Úr az elnök által Bonyhádi kerület országgyűlési követének kijelentetett". 21 Június 21-én Paks mezővárosban Radnich Pált, Pincehelyen Bartal Györ­gyöt (1820-1875) választották meg - ismételjük: közfelkiáltással - „ország­gyűlési követnek". 2 * A Szakcson június 23-án lezajlott választáson, „ellenjelölt nem lévén", Simon Rudolf kapott bizalmat. 29 Két jelölt indult harcba a man­dátumért a kölesdi kerületben, ahol Perczel Miklóssal szemben Bezerédj István Zsivora Györgyöt ajánlotta képviselőnek. A szavazás eredménye: Perczel Miklósra (1812-1904) 810-en, Zsivora Györgyre 655-en voksoltak. 30 68

Next

/
Thumbnails
Contents