Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

Szekszárdon; míg a kölesdi kerületből csupán Felsőnána érdemel, a maga 37 iparosával, üzletemberével említést. Látnunk kell azonban, hogy ez a kategória a választópolgárok heterogén csoportja: van benne kézműves, kereskedő, s egy olyan réteg - a „tőkepénzes" -, amelynek a korábbi összeírásokban nincs előzménye. Az utóbbiak alkotják Tolna megyében eképp összeírtak 35%-át (528 fő). Létezik Tolna megyében olyan település is, ahol a választóképességűek jelentős részét teszi ki ez a foglalkozási ág. Ha sorrendet állítanánk, első helyre Gerjen (paksi kerület) kerül, ahol a választásra jogosultak 47,3%-a, közel fele tartozik ebbe a kategóriába; Tolna község (szekszárdi kerület) 43,8%-kal a második; a további sorrend: Dunaföldvár (paksi kerület) 43%, Hőgyész (pincehelyi kerület) 37%, Paks 28,9% és Szekszárd 22,4%. E változó kategória - fogalmazhatunk így is: szakmai ág - elemeire bontása során színes tabló bontakozik ki előttünk. Sajnálatos tény, hogy most már csak a megyei választókerületek felére támaszkodhatunk, mivel a szekszárdi kerület összeírói a foglalkozás nemét külön nem jelölik, kivéve a 13 kereskedőt. Tolna megyében a legtöbb iparossal a paksi kerület büszkélkedhetett: 42 iparágban 392 mesteremberrel. A kölesdi választókörzetben 26 iparágban 259 mestert, a pincehelyiben 31 iparágban 121-et értékelhettek választásra alkalmasnak - tekintve, hogy állandóan legalább egy legénnyel dolgoztak. A legnépesebb foglalkozás a takácsság volt 174 fővel öellemző, hogy Vas megyében is ez a „listavezető", csakhogy nyolc kerületből került ki a 157 mester). Követik őket a molnárok (111), a csizmadiák (103), a kovácsok és az asztalosok. (A pontosabb kép kedvéért: egy, 1828-ban, az iparosok egészére kiterjedő felmérés, összeírás tanúsága szerint az országos listát a csizmadiák vezették a molnárok és a szabók előtt. Tolna megye, e szempontból, nem tartozott az átlagos megyék közé.

21 A leírtak után nehéz lenne kétségbe vonni azt, hogy az összeírás e része nem nagyon tekinthető az 1848 előtti iparűzők számának, lakóhelyének és foglalkozási megoszlásának rekonstruálására alkalmas és megbízható adatsornak.

22 A részismeretek mellett valami azért figyelmet érdemel: az 1508 kézműves vagy egyéb jövedelmet élvező férfi az áprilisi törvénykönyv vonatkozó cikke nélkül nemigen jutott volna szavazati joghoz. Az egyik legbiztosabb kategória: az értelmiségiek Az értelmiségiek választójogát az utolsó rendi országgyűlés követei először ugyancsak vagyoni cenzushoz kívánták kötni (legalább száz forint házbér fizetése); amit azonban a plenáris ülés 1848. március 31-én elejtett.

23 Következésképpen az 1848: V. törvénycikk 2. §-ának d. pontja értelmében választók lettek „Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községijegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó lakásuk van." 66