Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

egy német és egy magyar község a kölesdi kerületből; Tamási (28) és Regöly (26), két magyar település a pincehelyi kerületből; Kömlőd (12) a paksi választókörzetből. A kölesdi kerületben található ugyanakkor a legtöbb olyan község (13), amelyben egyetlen egész telken gazdálkodó jobbágy sem élt; a paksiban 6, a pincehelyiben pedig 5 tartozik e csoporthoz (relatív sorrendbe állítva e kerületeket: a paksi községeinek 60%-ban, a kölesdinek 56,5%-ban és a pincehelyinek 24%-ban nem tudtak az összeírok egyetlen egész sessiót sem regisztrálni). Az 1848: V. törvénycikk 2. §-ának - a jobbágyokra vonatkozó részén kívül - létezik egy olyan kitétele is, amely a szabad királyi városokra és rendezett tanáccsal ellátott községekre vonatkozik: ugyancsak kaptak választójogot azok, akik ezekben 300 ezüst forint értékű házat bírtak. Tolna megyére szabad királyi városa nem lévén - az utóbbi vonatkozik. Szekszárdon az e kategóriába kerültek (326 fő) valamennyien háztulajdonosok voltak, akárcsak a választókörzet másik községében, Bátaszéken (148). Összegezve: Tolna megyében 6095-en, a választópolgárok összességének 68%-a, vagyis kétharmadánál is többen élhettek (már amennyire egyáltalán óhajtottak) ezzel a polgárjoggal. Azok, akik 1848 előtt bele sem szólhattak a törvényhozás menetébe. Kézművesek, kereskedők és „tőkepénzesek" Azok a kézművesek, kereskedők, gyárosok, akik „...telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel, vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak", választásra jogosultak. Ugyancsak választhatnak azok, akik ugyan nem tartoznak ebbe a csoportba, de „saját földbirtokukból vagy tőkéjükből"legalább száz ezüst forint évi „állandó s biztos jövedelmet" képesek kimutatni (V. te. 2. § b. pontja). Tolna vármegye négy választókerületében 1508 személy felelt meg az idézett törvénycikk feltételeinek (ismételjük: akiket a bizottságok összeírtak). Természetesen a kézművesek és kereskedők száma ennél lényegesen magasabb volt, kimaradtak azok, akik segéddel nem dolgoztattak. Az 1508 választó az összeírtak 16,8%-át képezi, ami - más megyékhez viszonyítva meglehetősen magas érték (a példa kedvéért: Zala megyében 13,9%, Sopron megyében 13,2%, Vas megyében 9,9%; csupán a nemesekben „szegény", jómódú gazdákban és a cenzusnak megfelelő iparosok számában az átlagtól eltérő Mosón előzi meg a figyelemre méltó 17,6%-kal). Ne kerteljünk: ez az adat mindenképp a megye gazdasági fejlettségének egyfajta mutatója, bizonyítéka. A legtöbb iparos, kereskedő, üzletember a paksi kerületben élt (720 fő), ott is kiemelkedik Dunaföldvár (299), Paks (198) és Bölcske (79); a legkevesebb a pincehelyiben (195), itt viszont Hőgyész (54) vezet Nagyszékely (30) előtt. A kettő között helyezkedik el a kölesdi (390) és a szekszárdi kerület (203). Az utóbbinak több mint fele, 129 személy élt a megyeszékhelyen, 65