Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

jelentős német elemmel is számolni kell (29,6%). E kerületben figyelemre és említésre méltó Udvari község (51 „régi jog"alapján szavazóval), ámbár a lakossága arányosan oszlik meg a magyar és német anyanyelvűek között. A szintén jelentős magyar lakossággal diszponáló pincehelyi kerület (82,3%) 166, e kategóriába tartozó választójával következik a sorban; negyedik a szekszárdi kerület (magyar lakossága 77,5%) 119 választóval, az összeírtak 8,9%-a. Az előbbiben megemlítendő a magyar Nagyszokoly (69), az utóbbiban a megyeszékhely, Szekszárd (95 személy). A jog új kedvezményezettjei: a volt jobbágyok, a háztulajdonosok A pozsonyi országgyűlés egyik vitás tárgya a korábbi jobbágyok választójogának kérdése volt. Ghyczy Kálmán törvénytervezetében negyed telekben jelölte meg a jogosultság, a cenzus alsó határát; ezt azonban az úgynevezett konferencia a kétszeresére, fél telekre emelte. A vitában a kerületi ülés a nádori ítélőmester, Ghyczy elképzelését, a főrendek a konferenciáét támogatták. 1848. április 4-én Deák Ferenc igazságügyminiszter felszólalása tett pontot a dolog végére: visszavonhatatlanul a negyedtelkesek választójogát biztosították.

20 Szavazhattak azok a jobbágyok, akik „...egyéb községekben eddigi úrbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot... bírhatnak" (V'. te. 2. §). A dolog természetéből következően ez a legnépesebb választói kategória: a Tolna megyében összeírtak 68%-át alkották, abszolút számban 6095 főt. E vonatkozásban nincs lényeges különbség a fentebb már említett, általunk vizsgált megyék között (Sopron és Vas megyében 67,5%, Zalában 65%), egyedül Mosón emelkedik ki a 74,5%-ával. Valószínű, itt egyenlítődik ki az, amit - negatív értelemben - a „régijog"szerint szavazóknál, a nemesek kategóriájánál tapasztalhattunk. Pontosabban: a parasztság, a német parasztgazda társadalmi osztálya volt tekintélyesebb a nemesivel, a magyar nemesek ellenében. A legalább negyed jobbágytelekkel (sessio) vagy házzal rendelkezők sorrendjében a kölesJz kerület áll az élen (2141 összeírt személy), majd ^pincehelyi következik (1825), apaksi (1186) és végül a szekszárdi (943). Nem tartjuk kizártnak, hogy a kölesdi kerületet a módosabb német gazdák „segítették" az első helyre; bár az ilyen szempontból legtekintélyesebb települések (Nagydorog, Fadd) zömükben magyar lakosságúak, akárcsak a paksi kerületben Paks (399 fő), Dunaföldvár (277) és Bölcske (202). Az összeírás névjegyzékeiből - már ha pontosan és lelkiismeretesen vezették - a megye parasztlakosságának vagyoni differenciálódása is kitapintható. Az összeírt módosabb jobbágyok, gazdák közül Tolna megyében 268-an rendelkeztek egész, vagy annál nagyobb telekkel, ami az e kategóriába tartozók 5,2%-a. A legtöbbet a pincehelyi kerületben találjuk, 173-at (64,5%), a legkevesebbet a paksiban: 22 főt (8,2%). Községekre bontva le a számokat, a következők érdemelnek említést: Felsőnána és Pálfa (18-18), 64