Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

A megmaradt iratokból, feljegyzésekből megállapítható, hogy a Tolna megyei összeírok nem állhattak túlságosan a helyzet magasán. A szakcsi kerületben például ők kapacitáltak jelentkezésre olyanokat, akik a törvény által előírt feltételekkel egyébként nem rendelkeztek („kisházasok vagy zsellérek"). A kérdésre azonban („ha ugyan szavazatot igényelnek e?") ilyen válasz született: „...ők egy altaljában nem kívánták (azt), sőtt inkább a törvényes qualificatiókat többnyire önmagok evaluálták".

12 Ennek ellenére szép számmal kerültek a névsorokba olyanok, akiket - nem rendelkezve a törvény által előírt képességgel - a középponti választmány a választók sorából törölni kényszerült. A szekszárdi kerületben 165, a paksiban 102 személy jutott erre a sorsra, ami - nagyságát tekintve - párját ritkítja, legalábbis figyelmet érdemel. Az indoklás a számba vehető okok széles skáláját nyújtja: „atyai vagy anyai hatalom alatt áll", „nem bír 114 telekkel", „nem tudták a 100frt-ot kimutatni", „lopásért elítélve", vagy csak egyszerűen: „nem bír képességgel"}

1. Az összeíró bizottságok a névsort három egyenlő, megegyező példányban készítették (V. te. 17. §); az egyik példány a levéltárba került, a másik a belügyminiszternek terjesztendő fel; a harmadik, az úgynevezett munkapéldány, amelyet a szavazatszedő bizottság használt (21. § e pontja). A kutató ma két helyen kereshetné az összeíró íveket - legalábbis elméletben: a megyei levéltárban Szekszárdon, vagy az Országos Levéltárban Budapesten. Kezdjük az utóbbival: a Magyar Országos Levéltár 1848-1849. Belügyminisztérium Orszaglaszati osztálya (H 13) 2. kútfő 75. tétel 4214. száma alatt kéne lennie Tolna vármegye választói rovatos névsorának. A tétel ajegyzékben, a mutatóban szerepel, az iratanyag azonban - a többi megyéhez hasonlóan - hiányzik. A Tolna Megyei Levéltárban a hat választókerület összeíró ívei csak hiányosan maradtak ránk: teljes egészében hiányzik a bonyhádi kerületé (1861-ből is csak egészen töredékes példány található); a szakcsi kerületre vonatkozóan - egyéb levéltári anyag segítségével - csupán a szavazók száma rekonstruálható, a választóképesség minéműsége viszont nem.

14 Mint minden adatnak, a mégoly töredékesnek is, van mondanivalója az utókor számára. Ezek olyan mozaikkockák, amik azért sejtetnek valamit az egészből, a teljesből. Mi is így közelítünk hozzájuk, a fragmentumokhoz. 1848-ban Tolna megye lakóinak száma 191012 fő volt (a népességet 1847-ben kimutató jegyzék szerint 189 090),

15 a hiányzó bonyhádi kerületet leszámítva 158 246. A választásra jogosultak száma (vagyis akit összeírtak) 10 812, ami az összlakosság 6,83%-a. Meglehetősen alacsony szám. Az összehasonlítás kedvéért: Zala megyében a lakosság 9,7%-a, Vas megyében 9,15%-a, Sopron megyében 8,3%-a volt választóképes; csupán a már említett Mosón megyében egyezik meg a mutató a tolnaival (6,8%). A Tolna megyei választókerület két szélsősége e szempontból a kölesdi (9,37%) és a szekszárdi (4,17%). A többiek - csökkenő sorrendben - a paksi (7,51%), a pincehelyi (7,24%) és a szakcsi (5,92%) kerület. A szakirodalomban ismert egy másik szempont, amely a lehetséges, az optimális számhoz viszonyítva mérlegeli az 1848-ból ránk maradt 62