Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

Varsányi Péter István TOLNA MEGYE AZ 1848-AS ÉS AZ 1861-ES VÁLASZTÁSOK TÜKRÉBEN Kossuth Lajos (1802-1894) a forradalom kezdeti sikerei után, 1848. március 23-án bízta meg a nádori ítélőmestert, Ghyczy Kálmánt (1808-1888) a népképviseletről szóló törvényjavaslat megfogalmazásával. Ghyczy a munkálatokkal két-három nap alatt végzett, így március 26-án Kossuth már a kerületi ülésen ismertethette a javaslatot,

1 amit némi módosítás után, április 1jén az országos (plenáris) ülés, majd a főrendek is elfogadtak, így április 5-én a IV. (évenkénti ülésről) és az V. (a népképviseleti alapon történő választásokról szóló) törvénycikkeket felterjeszthették az uralkodóhoz. V. Ferdinánd (1835-1848) király 1848. április 11-én szentesítette - a már előző nap elfogadott - törvényeket.

2 Az országgyűlési választások előkészítése (1848) Az 1848: V. törvénycikk 6. §-a úgy rendelkezett, hogy a követek (pontosabb kifejezéssel: képviselők) megválasztása céljából külön választókerületeket kell kialakítani. Változást jelentett továbbá az is, hogy a korábbi, a kétkövetes gyakorlattól eltérően e választókerületek polgárai csak egy országgyűlési képviselőt delegálhattak. 1848-ban Tolna vármegye lakossága 195110 fő volt, ami - elvileg - hat és fél kerületet tett ki. Végül is az előírt 30 ezer főt némileg meghaladva, hat kerületet alakítottak ki, amelynek tervét a megyebizottság elnöke, Augusz Antal 1848. május l-jén mutatta be a közgyűlésnek.

3 A megye 120 községéből 11 került a szekszárdi kerületbe (32 094 lakossal), 10 a.paksiba (32 481), 23 a köleséibe (31091), 31 a bonyhádiba (32 766), 24 a szakcsiba (31060) és 21 a pincehelyibe (31520). Ismeretes, hogy Tolna - mindenekelőtt a török hódoltság utáni betelepítéseknek köszönhetően - nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú megyének tekinthető. A népesség túlnyomó része, mintegy 62%-a magyar volt ugyan, de jelentősnek számított a német nemzetiség is (37%). Körülbelül egy százalékot tettek ki az egyéb etnikumúak (szerbek, horvátok, románok, szlovákok stb.). E nemzetiségek térbeli elhelyezkedését szemléletesen ábrázolja a századfordulón Balogh Pál: „Fenn a magaslatok hosszú átlós vonalán a sváb faluk feküsznek, lenn a két öblözetben a magyar helységek: amazok a hegyhát svábjainak nyúlványa, emezek a Kapos-melléki, mezőföldi és sárréti magyarsággal függenek össze. Itt-ott néhány sváb sziget a magyar, spár magyar 59