Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

sziget a sváb talajban egészíti ki a képet... ".

4 Talán nem lesz érdektelen erre a képre vetíteni rá az 1848-as (és 186l-es) országgyűlési választások Tolna megyei kerületeit. Tolna megyében - nemzetiségi vonatkozásban - színtiszta választókerület nem volt. A hat kerületből ötben a magyarság volt túlsúlyban a német elemmel szemben: a szakcsi kerületben 16 község tekinthető magyarnak, 4 németnek (a lakosság aránya e tekintetből: 20260 - 3200 fő). Megközelítő a helyzet a pincehelyiben: 15 magyar falu 25 500,4 német 5500 lakossal; a kölesdiben 12 magyar falu volt 16 500 és 9 német 10 800 lélekkel. A szekszárdiban a községek aránya 8:3 a magyar fél javára, illetve 25000 a 7200 fővel szemben; a paksiban hét magyar község található a három német mellett (a lélekszám vonatkozásában: 29 000 magyar, 3400 német). Egyedül a bonyhádi kerületben haladta meg a német nyelvű települések száma a magyart (25, illetve 4; a lakosság viszonylatában 29800 - 4174).

5 Köztudott az is, hogy a múlt században Tolna megye települései közül egy sem dicsekedhetett városi ranggal. A százhúsz falu közül 82 minősült nagyközségnek, 38 kisközségnek. Népesebb és módosabb település (amely esetleg joggal pályázhatott volna a városi címre) Dunaföldvár (11239 lakos), Szekszárd (9650) és Paks (8294). Ezek többsége a paksi kerületben található, ahol a 32 481 lakó tíz településről verbuválódott. A sorban következő a szekszárdi választókerület 11 községgel. A másik végletet a többségében németlakta bonyhádi kerület jelenti, ahol a 32 766 lélek 29 községben és két pusztán található. A településviszonyok, településformák kialakulásában - megítélésünk szerint - bizonyos hasonlóság fedezhető fel Tolna és Mosón megye között. Mindkettőben tekintélyes a német nemzetiségű lakosság jelenléte (jóllehet eredetük eltérő), egyik megyében sincs város. Balogh Pál a hasonlóságot látszólag eltérő indokokkal magyarázza. Mosón vármegye népessége túlnyomólag „fajnémet", amely leginkább a középméretű nagyközségeket kedveli, „...kis falukat alkotni nem szeret, várost alkotni pedig nem akar vagy nem tud".

6 Tolna vármegyében viszont a magyarok azok, akik beérik a nagyközségi és a megyei autonómiával, vagyis nem óhajtják a városi önkormányzat ,fényűzését". Csakhogy: a tolnai magyarok - Balogh Pál meglátása szerint „...versenyezni akarnak a svábbal nemcsak a kulturális haladás, hanem a takarékosság mezején is".

1 Talán nem tévedünk, ha e jelenségben két, együttélő nemzetiség egymásra hatását látjuk. Az 1848: V. törvénycikk rendeleteinek végrehajtására, s általában a választási ügyek kezelésére és „vezérletére" az egyik alispán elnökletével „középponti választmányt" kellett összeállítani. Tagjai: minden választókerület képviselője, s kellő arányban a községek elöljárói (7. § b) pontja). Ezt a fontos testületet Tolnában az 1848. május 1-jei közgyűlés hívta életre Dőry Frigyes másodalispán elnökletével; a többi választókerület elnökei: Szenitzey Ferenc (Paks), Perczel István (Kölesd), Dőry Lajos (Bonyhád), Simon Rudolf (Pincehely) és Magyary József (Szakcs). Minden bizottságban - az elnökön 60