Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

T. Mérey Klára: Egy mezőváros iparosainak eredete a XVIII. sz. végén • 33

Tolnán. Harmincöt féle mesterséget űztek ekkor ott. Arra a kérdésre, hogy hol volt szülőföldjük, vagyis honnan érkeztek, 110 fő jelezte azt, hogy az országhatáron kívül született, idegen földről jött, vagyis az ekkor ipari foglalkozást végző mestereknek és legényeknek 42%-a volt akkor idegen eredetű Tolnán. (Ha csak a mestereket nézzük, akkor ez az arány 52%.) Érdemes megvizsgálnunk - a leírás sorrendjében haladva és az egyes iparoscsoportok válaszait tekintve -, hogy honnan verbuválódott a Duna mellett fekvő mezővárosba az itt megélhetést kereső és találó iparosoknak ez a jelentékeny rétege. Az elsőként feljegyzett mészáros „e haza fia" volt, s a sörfőző ugyancsak. A kéményseprő mester viszont Svájcból érkezett, Helvétiából, de a helységet, amelyet származási helyként megjelölt: Granbitten-t (a Széchényi-kézirattár példányában: Graubitten-t) nem sikerült sem térképen, sem a lexikonokban - ebben a formában - megtalálnunk. Úgy vélem azonban, hogy nem tévedünk, ha a mai Graubünden szóban keressük a megoldást. Ez Svájc Olaszországgal szomszédos kantonja.

17 S ezt a feltevésünket máris alátámaszthatjuk egy igen alapos és széles körű vizsgálódáson alapuló megállapítással, amely szerint a svájci Graubünden kantonban - amely Zürichtől délre Chur, Davos és Locarno felé terjed -, az építészetben már nagyon korán, a 12. századtól kezdve megjelentek a különböző íustelvezetési módok, s köztük a kémény is. Ez háromnyelvű terület volt, s az e területről származó iparosokat Graubündnerek-nek nevezték. A közfelfogás szerint Olaszországban találták ki a kéményseprést, - de ez a kanton a Via Mola szakadékos útja és az Airolo völgy révén - mindig is közvetlen kapcsolatban állt Itáliával.

18 A kéményseprő mester nem a szülőhelyén tanult, hanem Bécsben, 35 évvel ezelőtt, vagyis 1751-ben fejezte be ott tanulmányait, s mesterlevelének megszerzése után a pozsonyi céhbejegyezték be. Két fiával dolgozott együtt 1786-ban, tehát a szakma utánpótlása is biztosított volt. Nem említi meg Tolnára érkezésének időpontját, de az 1770-es években már feltehetően itt volt, hiszen akkor már érdemes volt - az uradalmi kályhák tisztítása, és az egész megyében már felépült kályhás házak miatt is - itt letelepednie. A leírás szövege szerint ez a mester két fiával együtt végezte egész Tolna megye területén a szakmájába vágó munkát. Feltételezhetően a család németül beszélt, de a nehezen olvasható név (Petrus Jechin, a másik forrásban: Jehm) erre vonatkozólag nem sok felvilágosítással szolgál. A következő mesterség: az órás. Művelőjének német neve (Carolus Tirhaim) ellenére e haza fiaként került feljegyzésre, tehát már magyar földön született, de mesterségét Bécsben tanulta. 1785-ben költözött vissza Tolnára, ahonnan a szomszédos helységek e szakma iránti igényét is kielégítette. A kalaposipar művelője is - német neve (Ketterer) és a német divatot szolgáló ipara ellenére - „e haza fia". Pécsváradon tanulta mesterségét, on36