Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

T. Mérey Klára: Egy mezőváros iparosainak eredete a XVIII. sz. végén • 33

csak a török Evlia Cselebi, hanem egy ott átutazó nyugati látogató is.

12 Annál megdöbbentőbb azután az a mérhetetlen pusztulás, amely elsősorban a 18. század első évtizedében rajzolódik ki - a források alapján - erről a településről. Tolna és környéke 1686-tól 1699-ig katonai felvonulási útvonal volt, az előrenyomuló keresztény seregek többször táboroztak itt, a hadiraktár 1688ban épült ki. Dunaszekcsőhöz és Mohácshoz hasonlóan hadidepó, hadikikötő, komplett hadibázis létesült területén, így akkor a civil, polgári jellegű település megmaradása szinte lehetetlen volt.

13 1715-ben mindössze 14 családfőt jegyeztek fel itt, közülük is az egyik nincstelen zsellér volt, és tizenegyen érkeztek más vármegyéből (ex alio comitate). Az őslakosság tökéletes kipusztulását mi sem jelzi jobban mint az, hogy az egykori virágzó kálvinista településen az új földesúr, gróf Wallis tábornok az 1710-es években történt látogatásakor csupán néhány, bosnyák területről érkezett ferences barátot talált, s ennek alapján határozta el a helység katolikusokkal történő betelepítését.

14 Tolna történetének 18. századi állomásai tipikusnak tekinthetők. A Rákóczi-szabadságharc után teljesen elnéptelenedett, s ennek egyik oka az ott létesített Domus annonaria, a katonai raktár szállítási követelései, s a katonaság önkényeskedése volt. Mindezek szinte lehetetlenné tették a termelőmunkát. 1714-15-ben jóformán nem is élt ott más, csak leszerelt katona. Az új földesúr által készített felmérések egy ide-oda hullámzó népességet mutatnak. Az 1772-ben ismét vásártartási jogot nyert Tolna mezővárosban 1728tól beszélhetünk komolyabb betelepülésről. A kialakuló városi közösség nehézségeit fokozták az egymást váltó földesurak. A Wallis grófoktól bérbe vette ezt a birtokot báró Apponyi Lázár, majd a grófok halála után Festetics József tábornok kapta meg Mária Teréziától.

15 A „tumultus", a népi megmozdulás sem maradt ki a város életéből. Az ezzel kapcsolatos hivatalos vizsgálatok anyagában megmaradt névsorok és a város utcáinak nevei alapján kísérhetjük végig társadalmának átalakulását, amelyben a kezdeti magyar és kevés délszláv ajkú lakosság után egyre több lett a németül beszélő betelepülő, úgy, hogy 1767-ben urbáriumának nyelve már német.

16 1786-ban, amikor a leírás készült, a mezőváros változatlanul az akkor már grófi rangra emelt Festetics család birtoka. Az élő Duna mellett fekszik, szántóföldjének egy negyede homokos, és határának egy része a Duna túloldalán terül el. E folyó áradásának kitett terület, amely ritkán termékeny. A mezőváros belsejében egy ferences kolostor, egy templom s néhány uradalmi épület készült szilárd építőanyagból, a házak többnyire ki nem égetett téglából, vályogból, sárból és fonásból készültek, ahogy az hazánkban a 18. században szokás volt. Ezekben éltek az iparosok is, akiknek számát a leírás elején 166 főnek jelzik, de a konkrét, név szerint lejegyzett adatok alapján 175 mester, 92 legény, illetve segéd, 46 inas és 3 munkás végzett ipari munkát 35