Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

kaját stb. Olcsón és nagyon jól szórakoztam. A kellemes este után azAsyl-ban remekül aludtam. Másnap reggeltől egész nap a várostjártam. Tudtam a szörnyű hamburgi bombázásokról, amikor egy-egy éjszaka tízezrek pusztultak el és váltak romhalmazzá egész városnegyedek. Itt is megvásároltam a fellelhető képeslapokat. Végigjártam a Binnen- és Aussen-Alsterpartjait, a belvárost, szomorúan álldogáltam a Katharine-Kirche romjai előtt, a csodálatos gót stílusú templomnak csak a tornya maradt meg. Megtekintettem az épen maradt Michaelis-Kirche-t, melyet a hajósok a nappali hajózás során éppúgy irányjelzőnek használnak, mint éjjel a világítótornyokat. Kedveskedve der Michel-nek, Miskának becézik. A Landungsbrückenél felmásztam a hatalmas Bismarck-szoborhoz. Itt vásároltam egy Hamburgprospektust, ami még nyilván a háború alatt jött ki a nyomdából. Címlapján fennen hirdette a felirat Hamburg nagyságát: Deutschlands Tor zur Welt, Welts Tor zum Deutschland, Németország kapuja a világ felé és a világ kapuja Németországhoz. A már említett Binnen-Alster vizén békésen úszkáltak a vadkacsák és veszekedtek a sirályok. Ha az ember nem nézte köröskörül a háborús pusztításokat, akkor végeredményben a Haus Vaterland elől békés kép tárult az érdeklődő szemei elé. Az egész napos sétától alaposan ki voltam márfáradva, amikor a Jungferstiegen kis kávézót vettem észre, ahonnan zeneszó szivárgott ki. Bementem, leültem az egyik kis asztalkához. Valami kétes minőségű sört kaptam. Telepátia vagy véletlen, de a kis helyiség belsejében tangóharmonikázó férfi egyszerre csak Lehár- és Kálmán Imre-dalokat kezdett játszani. Nem sejthette, hogy a neves zeneszerzők egy honfitársa hallgatja a kedves melódiákat. Ottmaradtam sötétedésig. Másnap már úgy mentem beavárosba, hogy ha vonatot kapok, akkor indulok vissza Passauba. A hamburgi főpályaudvar érdekes megoldású. A befutó sínek egy emeletnyire lesüllyesztettek. Az utca szintjén van a főépület, a jegypénztárakkal, csomagmegőrzővel stb. Hamarosan kaptam vonatot. Mivel viszszafelé sehol sem akartam hosszabb időt eltölteni, két és fél nap alatt visszaérkeztem Passauba. Este volt már, amikor a vonat befutott, ez azt jelentette, hogy az utam még egy éjszakával meghosszabodik, mert a még mindig érvényben lévő kijárási tilalom miatt a pályaudvart nem lehetett elhagyni. A zsúfolásig megtelt váróteremben hangzavar, bűz és fullasztó meleg akadályozta az alvást. Volt az utasok között két katona, olyan egyenruhában, amivel errefelé még nem találkoztunk. Sapkájukról és beszédjükről megállapítottuk, hogy szovjet katonák. Valami hivatalos úton jártak errefelé. Hamarosan az utasok gyűrűje vette őket körül és kézzel-lábbal megindult a társalgás. Nem ismerték egymás nyelvét, így a közvetlen érintkezés lehetősége kizárt volt. Nagy paro lázas, cigarettacsere, vállveregetés alakult ki. Lassan megvirradt, mehettem a Wald-Werke táborba. Az egész napot és a következő éjszakát átaludtam. Több mint két hete voltam úton. Teljesen eltűnt a hó, felmelegedett a levegő, közeledett a tavasz. Egyik napon Passauban összeszaladtam egyik kollégámmal, akivel a grafenwöhri 285