Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199
Félvén a tél hidegétől, elhatároztam, hogy pulóvert köttetek. Az uszályról származó karvédőket és érmelegítőketfelfej tettem és egy idősebb hölgy elvállalta, hogy a remek gyapjúanyagból köt egy jó pulóvert. Hetekbe tartott, mireelkészült, de mire a nagy hideg beállt, már hordhattam. Változatlanul sok munkát adott a rühösségből kikezelt lovak takarmányozása. Felfedeztük, hogy a 15 km-re fekvő Obernzellben és a 12 km-re fekvő Hauzenbergben a bajor parasztoknak bőségesen van szénájuk. Sikerült a láger kasszájából kapott pénzzel a szénafelvásárlást rendszeressé tenni. Ezeket a vásárlásokat mindig Tibor barátommal együtt végeztük. Lovaink szemmelláthatóan kezdtek kigömbölyödni. Időközben megtudtuk, hogy a közelünkben horgonyzó Zsófia hajón vasárnaponkint misét mond egy magyar pap. Ettől kezdve felváltva hol ide, hol pedig a passaui dómba jártunk misére. Soha nem mulasztottuk el a dómban celebrált misét, ha megtudtuk, hogy a püspök fog nagymisét mondani. Ez mindig nagypapi segédlettel történt és külön élveztük a már említett orgonajátékot és énekkart. Közeledett a karácsony. Immár a második, amit szüleimtől, hozzátartozóimtól távol töltök. Eszembe jutott az emlékezetes karácsony tavaly Hantán és az azt követő események. Előre féltem a mostani szent estétől, amit a lágerben csupa szomorú ember között, egyedül fogok eltölteni. Szerencsémre ettől megkímélt a sors. Therese mamája az ünnepek előtt közölte velem, hogy mind karácsony estére, mind pedig szilveszterre hivatalos vagyok hozzájuk, mint a család vendége. Közben megsúgta, hogy Therese karácsonyra nagyon szép cipőt fog kapni, melyet nekem kell átadnom, mintha az ajándék tőlem származna. Nagyon hálás voltam a meghívásért. A németeknél, de különösen a bajoroknál a karácsony talán még nagyobb családi ünnep, mint nálunk. Ünnepélyes külsőségek között folyt le az este, nem hiányzott a „Stille Nacht" és az „ 0, Tannenbaum " eléneklése sem. A szép fenyőfa alatt minden jót kívántunk egymásnak, melyet Therese bátyja azzal fejezett be, „Ihnen besonders", önnek különösképpen minden jót. Therese nagyon örült a cipőnek. Én egy szép könyvet kaptam tőle, Johannes von Günther „Rasputin " című művét, melybe Therese szép betűivel beírta: „Meinem lieben Jenő, Therese", drága Jenőmnek. Ezen a dedikáláson kissé meghökkentem, nem gondoltam, hogy részéről ennyire elmélyült kapcsolatunk. Sajnáltam szegény kislányt, tiszteltem és szerettem a famíliát, de távol állt tőlem, hogy szegény kislányban komolyabb érzelmeket ébresszek. Szilveszter napjáig nem is mentem ki hozzájuk. Ekkor a kis szálloda hallja és étterme fel volt díszítve lampionokkal, szépen megterítve már a bejelentett társaságoknak megfelelően. Mi Tiborral a családi asztalnál ültünk az ezredes házaspárral együtt. Jó hangulatban búcsúztattuk az 1945-ös esztendőt, együtt volt a környék fiatalsága, a talp alá valót bajor fúvós zenekar szolgáltatta, kiválóan. Sokat táncoltunk Theresevel, régebbi és új ismerősökkel. A reggelbe nyúló mulatság után ott is aludtunk. Mire felébredtünk, már ebédhez terítettek, az ezredesek már asztalnál ültek. Okos, sziporkázó beszédmodoráért szerettem ezt az idős asszonyt. 278