Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Elkezdett gyúrni. Elmondta, látja, hogy Therese szerelmes belém. Legyen eszem és vegyem el a kislányt. Nem érdekes, hogy én nem vagyok szerelmes, ha nem tetszik, később bármikor elválhatok tőle, de megvetettem már a lábamat Németországban. Nem tartottam becsületesnek ezt az elképzelést és eleve elutasítottam. De ö folytatta, Jenő ne legyen őrült, a szerencséjét dobja el magától De nem tudott meggyőzni. De ezzel még nem volt vége a dolognak. Ebéd után Therese mamája jelezte, hogy beszélni kíván velem. Tudtam, hogy miről. Rendkívül józanul, diplomatikusan fogott hozzá a dologhoz. Elmondta, hogyResla család szeme fénye, a család jövője őrá van alapozva. Bátyjára súlyos tbc-je miatt nem számíthatnak, az is kérdés, meddig fog még élni. A család megbeszélte és úgy döntött, nagyon szívesen vennék, ha a család tagjává lennékés beházasodnék hozzájuk. A jövőt illetően biztosított, hogy a megindulásnál mindenben segítségünkre lennének. Ő Vilshofenből származik, ebből a kedves kis Duna menti városból. Ott most megy nyugdíjba az öreg állatorvos, garantálják, hogy én leszek az utódja, vesznek számunkra házat, megveszik a szükséges állatorvosi műszereket. Mindent megtesznek, csak vegyem el Thereset. Nehéz helyzetben voltam. Egyfelől adva volt egy család, melyet szeretek és tisztelek, melynek hálával tartozom, másfelől fel van vetve egy olyan kérdés, melyre csak nemmel tudok válaszolni. Minden köszönetem nyilvánítása és szimpátiám kifejezése mellett elmondtam, hogy én nem akarok Németországban maradni, várnak a szüleim, akiket segítenem kell Hosszan beszélgettünk és amikor ismételten hangsúlyoztam, hogy haza akarok menni, kicsordult a könnye, de úgy láttam, megértette helyzetemet. Megsimogatta a kezem és biztosított arról, ha odahaza nem azt találom, amit vártam és ha szüleim visszaengednek, ők mindenkor a legnagyobb szeretettel várnak. Bár tudtam, hogy erre nem fog sor kerülni, megköszöntem kedvességét. Beszélgetésünket azzal zártuk, hogy nemleges válaszom nem jelenti kapcsolataink megszakítását, ők továbbra is szeretnek és várnak. Én azonban akkor már elhatároztam, hogy látogatásaimat csökkenteni fogom. így is tettem. 1946. január 2-március 15. Tüzet oltottunk a lágerben. A tábor felső és alsó részébenfából készült épület volt a WC, külön a férfiaknak és a nőknek. Egyik nap, amikor éppen a barakkban tartózkodtam, mert a nagy havazás miatt nem volt tanácsos kimenni, berohan egyik szobatársunk és elkiáltja magát: töltsétek meg az összes küblit vízzel és siessetek a férfi WC-hez. Kübli alatt értettük a kiürült és drótfogantyúvalfelszerelt nagy konzervesdobozokat. Kiderült, hogy a „kaszinó"-ban, ez volta WC-helyiség neve, hol az ott üldögélök általában kicserélték a legfrissebb híreket, tűz ütött ki, mégpedig a következő módon. A nagy beszélgetés közepette 279