Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

nek hamarosan az lett a következménye, hogy kihívták a magyar tábortfutballmeccsre. Természetesen már a hecc kedvéért is elfogadtuk. A láger egyhangúságában ez is változatosságot jelentett. Kijelöltük a meccs időpontját és helyét egy, a felső láger feletti viszonylag lapos, füves helyen. Kapufák nem voltak, hanem mint gyerekkorunkban, itt is a két kaput letett ruhadarabok jelezték. A magyar csapatban Tibor barátommal mindketten játszottunk. Nagyon szedettvedett társaság benyomását keltettük. Ahányan voltunk, annyiféleképpen öltözködtünk, az egyik overallban, a másik térdnadrágban, a harmadik egyszerűen fürdőnadrágban játszott, lábunkon a tornacipőtől a bakancsig minden változatot meg lehetett találni. Megjelentek a jugoszlávok és itt jött a meglepetés, valamennyien szabályszerű futballszerelésben, mez, futballcipő, sípcsontvédő, lábszárvédő stb. jelentek meg. Megkezdődött a mérkőzés. Én hátvédet játszottam, mint annakidején kitűnő gimnáziumi csapatunkban. Egyenlőre nem bírtunk egymással, hol az egyik, hol a másik kapu előtt pattogott a labda, de gól nem esett. így ment ez kb.fél óráig. Ekkor már kezdtük érezni, hogy egyre kevesebb a levegő, nem jut tüdőnkbe elég oxigén, lábaink nem akarnak engedelmeskedni. Lassacskán mindenüvé a jugoszláv focisták érkeztek előbb. Most látszott a különbség az 1500 kalóriás német és a 3000 kalóriás amerikai koszt között. És elkezdtek potyogni a gólok, de csak a mi kapunkban. A második félidőben már csak lézengtünk a pályán és a végén kikaptunk 20:0-ra. Szerencsére ez a meccs nem fog bekerülni a két ország találkozóiról készült hivatalos statisztikába. Mindentől függetlenül jól szórakoztunk, de főleg a nézők, akik jót derültek csetlésünkön-botlásunkon. Mindennek teteje az volt, amikor egyszer a labda a kapunk előtt pattogott, Tibor barátom, biztos, ami biztos jeligével hirtelen lehajolt és felvette a labdát. Még ajugók is hahotáztak. Közelebb lakván Passauhoz, kezdtünk moziba járni. Az Inn partján lévő sétányon volt egy nagy mozi, figyelemmel kísértük a műsorhirdetéseket és minden valamire való filmet megnéztünk. Egy alkalommal a „Todesmühlen", Halálmalmok című filmet adták. Arra gondoltunk, hogy krimit fogunk látni és hölgyismerősökkel mentünk el. Soha ilyen borzalmas látványt. A koncentrációs táborokról összeállított filmet játszották. Ahogyan a szövetséges hadseregekegy-egy koncentrációs tábort felszabadítottak (Auschwitz, Sachsenhausen, Dachau, Bergen-Belsen, Majdanek stb.), lefilmezték az ott látottakat. Ezekből a felvételekből egy kétórás anyagot állítottak össze. Mi addig a koncentrációs táborokról elsősorban a nürnbergi perrel kapcsolatos újsághírekben olvastunk, meg egyszer valamikor a grafenwöhri West-Lagerban egy német katona beszélt róla, de ténylegesen most láthattuk először, mi is történt ott tulajdonképpen. Láthattuk afarakásszerűen összerakott holttestek tömegét, a buldózerrel eltakarított, hihetetlenül lesoványodott emberek hulláit, a gázkamrába küldöttektől elvett és összegyűjtött szemüvegeket, fogaranyat, lenyírt hajat, gyerekjátékokat, bőröndöket, a gázkamrákat, a foglyokon végzett kísérletek nyomait a túlélőkön stb. Bemutatták, miként kényszerítették Dachauban az amerikaiak a helyi lakosságot, hogy libasorban bemenjenek a lágerba és végignézzék a 276