Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

ilzstadti táborban. Ok mint győztes hatalom 3000 kalóriás amerikai ellátást kaptak. Közel a lágerhez horgonyzott a Zsófia nevű magyar személyszállító hajó, amelyik a magyar dunai személyszállító flotta egyik legöregebb, de elegáns tagja volt. Tőle nem messze hamarfelfedeztük a Gasthaus zurLinde nevű vendéglőt, ahol mindig lehetett jegy nélkül egy Stammgericht-nek nevezett fogást kapni. Otthoni fogalmaink szerint köretnekfelelt meg, javarészt krumpliból és káposztából állott. Gyakranjártunk ide gyomrunkat megtölteni. Mi a felső táborban kaptunk helyet. A barakkszobákban válogatás nélkül, kevervevoltak elhelyezve a családok, magános férfiak és nők. A láger lakóinak végeredményben semmi elfoglaltságuk nem volt. Ettől függetlenül mindenki természetesnek vette, hogy a férfiakat favágásra, a hölgyeket pedig konyhai munkára osztották be. Áfát ingyen kaptuk, de a fűtéshez nekünk kellettfelaprítani, az asszonyok pedig elsősorban krumplit hámoztak a konyhán. A létszám a lágerben 300-350 fő között mozgott. A konyhaügyeletes hölgyektől mindig megtudtuk a másnapi menüt. A nagy krumplihámozást általában a grenadírmarsnak nevezett ún. „nyögvenyelő"ebéd követte, amit a vezető szakács hihetetlenül szárazon tudott elkészíteni. Hús ritka volt a menüben, annál több a háborús emlékeket idéző szárított főzelék (Dürrgemüse), amit szívből utáltunk. Az alsó táborban hevenyészve összeütött istállókban 20-25 lovat tartottak. Ezek elsősorban a kocsival kimenekült családok tulajdonát képezték, de volt köztük befogott, kóborló is. Fenntartásuk központilag történt. Külön vezetője volt ennek a részlegnek, Daubner Béla bácsi, kedves, öreg gazdatiszt. Alighogy megismerkedtem vele, azonnal felkért a lovak egészségügyi ellátására. Hát erre nagyon is szükség volt. A lovak elképesztően rühösek voltak, egyesek olyan mértékben, hogy szinte lekopaszodtak és csontvázzá fogytak. Gyógyszerhez a láger nem tudott jutni. Azonnal javasoltam Béla bácsinak egy hazulról, a háború végéről jól ismert háziszert, a mészvíz és fáradt olaj egyenlő arányú keverékét, amit odahaza már ismételten eredménnyel használtam. Egyszerű anyag mindkét szer, könnyű hozzájukjutni. Nagy hévvel álltam neki a kezelésnek, bár néhány csont-bőrré soványodott állatt elhullásával eleve számolni kellett. A szer most is bevált. Kb. 20 lovat sikerült a rühösségből kigyógyítani, négytől azonban végképpen el kellett búcsúzni, ezek elhullottak. Béla bácsi nagyon meg volt elégedve az eredménnyel. Ő mára teljes lóállomány pusztulásával számolt. Egyidejűleg, ha nehezen is, de sikerült rávenni a parancsnokságot, hogy valamit javítson az állatok takarmányozásán. A rühösség nagymérvű elhatalmasodásában szerepet játszott az is, hogy a nekik adott szemetes, részben romlott napraforgó-pogácsa, az életfenntartó szükségletet is alig fedezte. Kaptunk kevés pénzt szénavásárlásra, amely ha véglegesen nem is oldotta meg az állatokfeljavítását, de az eddigi takarmányozásnál mindenképpen jobb volt. Az elhullott négy lóról, mivel a láger tulajdonában szerepeltek, jegyzőkönyvet kellett felvenni. Egy fiatal pesti asszonyka gépelte ezeket a jegyzőkönyveket, melyek nyelvezete számára teljesen idegen volt. Óriási hahota kísérte 274