Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199
Elmúlt a szeptember is, de a hazatelepítő vonatok csak nem akartak megindulni. Szinte már naponta jártunk be Passauba a legfrissebb híreket meghallgatni. Kimentünk Wald-Werkebe is utánaérdeklődni, miként történik a táborba való beköltözés. Végül is döntöttünk. Nem várunk tovább. Nincs értelme megkockáztatni, hogy azért maradjunk ki a szerelvényből, mert nem vagyunk a táborban. Ezenkívül féltünk az előttünk lévő telet a schaldingi iskolateremben tölteni, amelynek fűtése nem volt biztosítva. A lágerbeli barakkokban fűtött helyiségek és rendszeres koszt várt bennünket. Elérkezett a nap, amikor több mint 4 hónapos tartózkodás után felszámoltuk a schaldingi tanyánkat. Kétfelé szakadt a társaság. A délvidékiek lovas kocsijukkal útra keltek, elhatározták, hogy valahogy megpróbálnak átjutni osztrák területre; ha ez nem sikerül, akkor a jugoszláv hazatelepülő hadifoglyokhoz csatlakoznak és így utaznak haza. Elbúcsúztunk tőlük: Söreghy András, Papp László feleségével, Grissza Árpád, Tóth Pál, persze ígéretet tettünk egy otthoni találkozóra. Mi pedig hármasban (Asbóth Feri, Alasztics Tibor és én) saját, valamint Kissnéék holmiját felpakolva, beköltöztünk a Wald-Werke lágerbe. Másnap eladtuk a két lovat szerszámostul és a kocsit, árukat átadtuk Kissnének, hiszen az ő általa talált pénzből vettük a fogatot. Október 15.-1946. január 1. A Wald-Werke láger civil tábor volt, lakóinak összetétele igen vegyes. Főleg kimenekült magyar családok voltak itt minden társadalmi rétegből, asszonyok gyakran férj nélkül, aki valamelyik hadifogolytáborban sínylődött vagy valahol Európa országútjait járta, talán éppen családját keresve. Sok volt a hozzánk hasonló magányos fiatalember, de találtunk hajósokat, akik otthagyták az uszályt, tehergépkocsi-vezetőket gépkocsi nélkül. A tábor hivatalos hazatelepítő tábor volt, az ellátást a német hatóságoktól kapta, mely a német norma szerint nem haladhatta meg a napi 1500 kalóriát. Saját magyar orvosa volt, akivel nagyon hamar megismerkedtem és jó barátság alakult ki közöttünk, Józsi bácsi 50 év körüli szimpatikus férfi volt. A tábor két részlegből állott, közel a Duna-parthoz helyezkedett az „A Isóláger" és valamivel feljebb, már a dombos részen a „Felső-láger". Központi konyhája volt. Hatósági ellenőrzés szempontjából a passaui városi tanács alá tartozott, ez a felügyelet minden területre kiterjedt, kezdve a rendőritől az egészségügyig. Volt magyar táborparancsnokság is, ennek vezetője egy Hangay Béla nevű 50 év körüli, nagyon szimpatikus, igen rendes ember volt. Az alsó tábor közvetlen szomszédságában, teljesen a Duna-parton egy üzemen kívüli golyóscsapágy-gyárban jugoszláv tábort rendeztek be. A voltjugoszláv hadifoglyoknak Passauba irányított kisebb csoportja tartózkodott itt, nagyobbik része az 18 273