Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

nél a biciklizéstől és a nagy melegtől teljesen eltikkadva egy német asszonytól valami innivalót kértem. Meglepetésemre víz helyett behűtött Buttermilchet (a vajgyártás során kiváló író) hozott, felséges ital volt. Schaldingban társaim meglehetősen elszontyolodtak híreim hallatán. De ők is kellemetlen hírrel fogadtak, eltűnt Kissné lánya. Elmesélték, hogy reggel az anya és lánya valamin nagyon összevitatkoztak. Szó szót követett és végül a felindult mama a fiúk előtt pofonvágta a 18 éves lányt, aki e megszégyenítés után sírva elrohant. Azóta nem látták, bár keresték mindenütt. A magát eleinte keménynek mutató mama egyre nyugtalanabb lett, délután már kétségbeesetten szaladgált össze-vissza. De a lány csak nem került elő. Tisztában voltunk a helyzettel, egy 18 éves felnőtt lány részére a fiúk előtt egy pofon, még ha az anyjától kapta is, nagyon lealázó, megszégyenítő volt. Felosztottuk egymás között a falut, nem hagyva ki belőle a Duna-partot sem, gondolván a legrosszabbra és egész délutánfolytattuk a keresést, mindhiába. Estefelé az anya már félőrült volt. Ekkor javasoltuk neki, hogy menjünk el a rendőrségre. A legközelebbi őrszoba Passau szélén volt. Tibor befogott a kocsiba és hármasban elindultunk. Az őrszobán nagyon udvariasak voltak, barátságosan fogadtak bennünket. Jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, az eddigi keresés eredménytelenségéről, pontos személyleírást kértek, valamint a viselt öltözék leírását, még azt is el kellett mondani, hogy aznap a kislány milyen fehérneműt viselt. Az udvariasság mellett azonban érezhető volt, nem nagyon hatja meg őket az esemény. Hiába, az emberek a háború végére már elfásultak, kisebb tragédiák nem nagyon érdekelték őket. Megígérték, hogy kiadják az ügyet nyomozásra, de mi is jelentsük, ha a leányzó előkerül. Az éjszaka alig aludtunk. Kissné kétségbeesett siránkozása bennünket is ébren tartott. Másnap folytattuk a keresést, de eredmény nélkül. Nekem feltűnt, hogy a helybelieket nem nagyon érdekelte a dolog. Újabb nehéz éjszaka következett Ezt követő reggel, amikor Tiborral lementünk a lovakat etetni, a földszinten lakó hentes anyjafélrevont és a fülembe súgta, hogy a főút mögötti kis mellékutcában, az egyik házban megtalálom a lányt. Nem mentem vissza a többiekhez, hanem egyenesen a megadott címre szaladtam. A hír igaznak bizonyult. Kopogtatásomra beengedtek a lakásba, ahol a kislány éppen a családdal reggelizett. Először kereken megtagadta, hogy visszajöjjön velem az anyjához. Elmeséltem neki, hogy az anyja mennyire kétségbe van esve, és mára rendőrségen is jártunk. Végül is beleegyezett, hogy velem jön. Elmesélte, a pofon után sírva rohant el azzal az elhatározással, hogy anyjához többé vissza nem tér. Találomra benyitott ehhez a német családhoz, ahol a jószívű asszony a történtek meghallgatása után befogadta. Gyakorlatilag az egész falu tudta hollétét, de nekünk senki sem árulta el, mivel nagyon elítélték az anyai pofont és annak körülményeit. Most már a kislány is megenyhült. Hagytam, hogy a reggelit befejezze, megköszöntük a háziaknak a kedvességüket és a szállásunkra sétáltunk. Búcsúzáskor azért a német asszony megkért, mondjam meg a kislány anyjának, hogy 18 éves lányokat fiúk jelenlétében nem szokás megpofozni. Nem kell külön ecsetelnem az anya és lánya egymásratalálását. 267