Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Schaldingba érkeztünk. A visszaút könnyebb volt, több volt benne a lejtőn lefelé menet, mint az emelkedő. Lassacskán fogyni kezdett a kevéske pénzünk. Valami pénzforrás után kellett néznünk. Közben a bácskai fiúk is összerakták a pénzüket és szintén vettek egypár lovat, kocsit. Soha nem árulták el, honnan volt ennyi pénzük. Az általuk vásárolt kocsi nagyobb, a lovak erősebbek, testesebbek voltak, mint a miénk, így nyilván több takarmányra volt szükségük. Ez komoly gondot jelentett. Itt álltunk tehát most már négy lóval, amelyek akkor is pénzbe kerültek, ha az istállóban álltak. Ezen a helyzeten egy váratlan esemény segített. Egy napon az egyik bácskai fiú benn járt Passauban és azzal a hírrel jött vissza, hogy folyamatosan érkeznek a főpályaudvarra a hazatelepítésre összegyűjtött voltjugoszláv hadifoglyok. Valamennyi meg van rakodva csomagokkal, amerikai holmival, mellyel az elég messze, 5 km-re lévő Ilzstadt-i lágerbe igyekeznek. Jó alkalom lenne ezeket fuvarozni. Másnap már a két pár lóval ott álltunk a passaui Hauptbahnhofnál és vártuk ajugókat. Meg is érkeztek és nem is kis számban. Kocsijainkat azonnal igénybe vették, persze itt segített, hogy a délvidékifiúk tudtak velük szerbül, horvátul beszélni. Örültek, hogy csomagjaikat nem kell kézben vagy a hátukon a lágerig cipelni és szívesenfizettek a szállításért. Igen jó üzletnek bizonyult a vállalkozásunk. A viteldíjat nem kocsirakományonkint szabtuk meg, hanem csomagonkint és így tekintélyes pénzt kerestünk annak ellenére, hogy ez a kampány nem tartott hosszú ideig. Vagy két hét múlva elfogyott ajugók áradata, de ezalatt anyagi helyzetünk teljesen helyreállt, még tartalékot is tudtunk képezni. Egyre jöttek a hírek, hogy Passautól délre Pockingban hatalmas magyar tábor van és általában onnan indulnak mindig a hazatelepítő vonatok. Emiatt nem ártana ott alaposabban körülnézni. Ezért egyik nap Halmay Tihamér százados barátunktól elkértem katonai kerékpárját és kirándultam Pockingba, mely kb. 30 km-re délre feküdt Passautól. A nehéz katonai kerékpár nagyon jól gurult a lejtőkön lefelé, de annál nehezebb volt vele hegynek felkapaszkodni. Ilyenkor alaposan megizzadtam. Ehhez hozzájárult az a kellemetlenség is, hogy fele úton gumidefektet kaptam és tolni kellett a biciklit, amíg egy javítóműhelyig nem értem. A pockingi láger a falun túl volt, hihetetlen nyüzsgő életet találtam ott. Volt itt katona, civil, magános személyek, családok és zajlott az üzlet. Élelmes emberek megszervezték a piacot, ahol mindent lehetett kapni, sőt egyes árukat (zsemle, kenyér, cipő, ruhanemű stb.) előre is meg lehetett rendelni. A kínálásban a varázsszó az „ugrik" volt, ugrott itt a borotvaszappan, a zokni, repülőgép plexilemezéből faragott dísztárgy, egyszóval minden. De a vásár nemcsak a piacon folyt. Mozgó árusokvégigjárták a barakkokat, árujukat kínálva. Azonban amiért jöttem, végeredményben csalódást okozott. Pockingból is szünetelt a hazaszállítás és olyan híreket hallottam, hogy legfeljebb az ősz folyamán indítják el az amerikaiak újra a hazatelepítő vonatokat. Ebbe bele kellett hát nyugodni. Megaludtam egy tanyán a pajtában és másnap reggel hazafelé indultam. A visszaútról csak annyit, hogy a gumidefekt megismétlődött. Scharding266