Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Bevallotta, tartattól, hogy őt is viszik a japán hadszíntérre, ő pedig a japánoktól, azok harcmodorától rendkívüli módon fél. Megérzése igaznak bizonyult, soha többé nem láttuk. Mint említettem sokat csavarogtunk, főleg Tibor barátommal. Eleinte a hegyek között, később már lemerészkedtünk az országutakra is, ahol állandóan robogtak az amerikai jeepek, weaponok, GMC-teherautók. Utóbbiaknál érdekes, hogy az utasfülke teteje kör alakban ki volt vágva és ott sínen körbemozgathatóan gépfegyver volt elhelyezve. Eleinte megijedtünk ettől, mert a géppuskát kezelő katona játszi kedvében nem egyszer ránk szegezte menet közben is fegyverét. Különösen a néger katonák szerettek így szórakozni. Sokkal érdekesebb volt számunkra, hogy robogó kocsikból igen sok dolgot kiszórtak a katonákfélig elfogyasztott tábla csokoládét, alig megkezdett doboz kekszet, úgynevezett bevetési csomagot, amiben vitamintabletták, préselt fehérjelapok, őrölt babkávé, cukor, üditűsűrítmény stb. volt. Amint ezt a tényt felfedeztük, figyelmesenjártuk végig az utak két oldalát és sok mindent gyűjtöttünk össze egyegy alkalommal. Hazavittük a tanyára és a többiekkel testvériesen elosztottuk. Egyre gyakrabban tűntek fel a városban, de az utakon is a különböző országokbólszármazó, volt hadifoglyokat szállító tehergépkocsik. Leghangosabbak a jugoszlávok voltak, legünnepélyesebbek az oroszok. Mindegyik ^kocsin hatalmas nemzeti zászló lobogott, a hazatérők hangosan énekeltek. Ok már hazaindulhattak. De mi lesz velünk, egy vesztes ország fiaival? Közben egyre több magyar családot fedeztünk fel. Errefelé már meglátszott, hogy számos magyarfamília kimenekült nyugatra, félvén a háborús eseményektől. Megismerkedtünk egy idős, Erdélyből származó főjegyzővel, akinagyon szeretett beszélgetni. Egyszer fél délutánra nyúló eszmefuttatásában kifejtette, hogy megállapítása szerint az erdélyi szászok és egyes dunántúli sváb telepesek ősei innen, erről a vidékről származnak. Ezt mindjárt meg is magyarázta. Mi most Regen mellett lakunk, ő Szászrégen közelében volt főjegyző. Szaszregenhez közel esik egy szászfalu, Tekkendorf. Itt pedig Regentői vagy 30 km-re van Deggendorf. Tényleg a hasonlóság a nevekben gondolkodásra késztet. Az itteni két tanyatelepülés neve Reinhardtmais és Oberneumais. A szó második fele megfelel a Tolna megyei Majos községnek vagy a többfelé előforduló Majs és Majsa községneveknek. Hát ez az eszmefuttatás vitaalapnak jó volt, de hogy megállja-e a helyét, annak eldöntése a nyelvészek feladata. Vészesen fogyott a malomból hozott lisztünk, jó étvágya volt a társaságnak. Meg kellett őrletni rozsunkat és búzánkat. Házigazdánktól megtudtuk, hogy a hegy túlsó oldalán van egy működő vízimalom és mivel eléggé félreesik, soha nincs túlterhelve őrlenivalóval. Ismét elkértük a lovakat és a szekeret, az egyik reggel felpakoltunk és útnak eredtünk. Nagyon szép vidéken kocsikáztunk, hegynek fel völgynek le, vízmosások. Útközben ért bennünket egy meglepetés is. Kibukkantunk egy nagy erdei tisztásra, mely tele volt kilőtt amerikai tankokkal, egyéb páncélossal és teherkocsikkal. A kutya sem vigyázott rájuk. Most már megértettem, hogy a csata másnapján miért nem találtunk a helyszínen egyetlen kilőtt amerikai tankot vagy egyéb harcijárművet. Még aznap, illet251