Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

jogászként vonult be. Egyes szakaszok élére unintelligens, sőt brutális emberek is kerültek. Az ilyen szakaszokból a fiúk tele voltak panasszal kiképzőik miatt. Az érettségizett és diplomás karpaszományosok között a kiképzés sokszor a kegyetlenségig durva volt, nem egy esetben megpofozták, aki a gyakorlatot nem végezte hibátlanul. Itt végre rendszeres volt a kosztolásunk. Igen ízletesen, magyarosan főztek, de szinte emberkínzásba ment, hogy emellett rendkívül kicsi adagokat kaptunk. Ennek következtében mindig éhesek voltunk. Ennek pedig káros következményei lettek. A hosszas utazás alatt, a rendszertelen és hiányos kosztolás miatt már amúgy is jelentős mértékben leromlott kondícióban a társaság. De az utazás alatt nem volt fizikai igénybevétel. Itt viszont a csekély adagok mellett a legkeményebb kiképzésben vettünk részt, hegyes terepen, ami tovább gyengítette a társaságot. Jómagam is alaposan lefogytam, de mivel a bevonulás előtti időkben versenyszerűen sportoltam, így állandó edzésben lévén, a fizikai megterhelést jól bírtam. Nem így az öregek. Megkezdődött tehát a lágerélet a legkeményebb hegyi kiképzéssel. Ahogyan ez már a katonaságnál szokás, először körletrendet kellett teremteni. Ez abból állt, hogy a barakkok környékét megtisztítottuk a hótól, a barakk előtt és a szobabejáratokhoz téglajárdát csináltunk, kijelöltük az épületeknél a leendő virágágyak helyét és folyami kaviccsal körbe kiraktuk a szélét. Dicséretére legyen mondva, Lakatos őrmester derekasan kivette a részét ebből a fizikai munkából, pl. a téglajárdákat egyedül rakta ki, nem engedte át másnak, és ezt olyan szakértelemmel csinálta, mint egy útburkoló munkás. Lehet, hogy a civil életben ez a foglalkozása ? Rendbe kellett hozni a szobákat és a kályhákat is. A kiadott tüzelő azonban kevés volt ahhoz, hogy a nagy szobákat kellően felfűthessük. Ezért Lakatos őrmester vezetésével kivonultunk erdei foglalkozásra és a szürkületben hazatérve mindegyikünk hozott a vállán egy-két hasábbfát, amit a már kitermelt és összerakott rakásokból szedtünk ki. Persze, ehhez engedélyünk nem volt. A behordott fát részint felfűrészeltük és alaposan bedurrantottunk vele, a fel nem használt mennyiséget pedig az ágyak alá rejtettük. A német erdőkerülő hamarosan felfedezte a hiányt, de a tetteseket ekkora lágerben lehetetlen volt kinyomozni. Mindenesetre a továbbiak során óvatosabbak voltunk, több helyről és egyszerre kisebb mennyiségben szereztük be tüzelőnket. Minden reggel kivonulás volt a terepre. A foglalkozások során elég nagy területeket bejártunk, de lakott helyre nem találtunk. Volt ugyan a tábor területén nem egy tanya vagy több házból álló település, de látszott a házakon, hogy lakóik régen elhagyták. Nyilván amikora láger hely ét kijelölték itt a hegyek között, a Frank-Jurában, a lakókat elköltöztették. Ha nem lett volna háború és katonai kiképzés, gyönyörködve néztük volna a sziklás, hegyes, fenyőerdőkkel borított vidéket. Ehhez azonban most nem volt kedvünk. Rövidesen megkezdődött egy újabb kellemetlenség is, amisem kedvünket, sem kondíciónkat nem javította. Mind gyakrabban felettünk húztak el az éjszakai bombázásra induló angol repülőkötelékek. Ez általában akkor következett be, amikor már lefeküdtünk és a lámpaoltás után el is szenderedtünk. Minden219