Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

szermegoldással végezték el. Példánkban a szárító és siló közti anyagszállítást, más esetben a raktár és üzem közti szállítást, néhány méter, vagy néhány tíz méter távolságra, tehergépkocsival oldották meg, a kiegészítő beruházás befejezéséig. Beruházási lehetőséget már évek óta és még hosszú évekig csaknem kizárólag raktár létesítésére lehetett „szerezni". 1969-ben még 13 dunaújvárosi vasvázas színt épít a vállalat, de 1970-től már indul a fémsiló program, 1976ban pedig megkezdődik az 500 vagonos csarnoktárolók építése. Raktárakat épít a vállalat mezőgazdasági üzemekkel együttműködve, azok telepén, majd 1984-től több vállalati telepen világbanki hitelből is épül csarnoktároló és fémsiló. A vállalat összes nyersáru- (alapanyag-) raktárkapacitása 1987ben 24786 vagon, ez 20 évvel korábban 6370 vagon volt, a növekedés tehát négyszeres. Ezzel szemben áll, hogy 1986-ban az összes terményfelvásárlás meghaladta a 46 000 vagont, amiből az étkezési búza több mint 22 000 vagon volt. A tárolási problémát ezért csak a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve, náluk történő bértárolással lehetett megoldani. Az 1979-es év végének szomorú eseménye volt a dombóvári takarmánykeverő üzem leégése. A tűz valószínűleg műszaki hibából keletkezett, az esti műszak befejezése után több órával. Sajnos a malomtüzekre jellemző, hogy valamely felizzott alkatrész miatt a parázsló lisztpor csak az üzem leállását követően, hosszabb idő után kap lángra. A vállalatvezetés döntése: nem építik újjá a keverőüzemet, a kieső termelést a többi takarmánykeverő kapacitásnövelése útján pótolják. A keverőüzem kiesése után Dombóváron nem maradt más egység, mint a malom, valamint a keverőüzemi raktárak. A vállalat vezetése úgy döntött, hogy a dombóvári egységet összevonja a tamási körzeti üzemmel úgy, hogy a dombóvári vezetőt bízza meg az összevont egység vezetésével. (A tamási vezető elérte a korhatárt és nyugdíjba vonult.) A döntés nem volt szerencsés: a vezető naponta utazott Dombóvár és Tamási között, mindkét egység teljesítménye visszaesett az így bizonytalanná váló vezetés miatt. Végül megszüntették az összevonást, a dombóvári egység új elnevezése Dombóvári Önálló Malomüzem lett. A '70-es évek végén egyre sürgetőbben vetődik fel országosan, hogy az elöregedő malomüzemek korszerűsítését meg kellene gyorsítani. Dr. Kirsch, idézett tanulmányában így fogalmaz: „A hatvanas években a szükségszerű és nagy jelentőségű gabonaraktározási és takarmánykeverő üzemi beruházások miatt háttérbe szorult az előző évtizedekben folytatott széles körű malomrekonstrukciós program. A malmokban ekkor főleg csak egyedi gépcserék és felújítások történtek. "Kirsch szerint húsz év alatt - 1982-ig - országosan öt új malom épült és néhány malom teljes rekonstrukciója történt meg.

127 Tolna megyében 1925 óta egy új malom épült: 1960-ban a bonyhádi. Azóta csak az ún. „intenzív karbantartás,, vagy „kiemelt felújítás" keretében történt a malmok műszaki állapotának szinten tartása.

128 Ilyen munkákat végeztek 1966-tól a bátaszéki, mözsi, 1970-ben a dombóvári, 1979-ben 165